Vízügyi Közlemények, 1966 (48. évfolyam)
2. füzet - Oroszlány István: A mezőgazdasági vízgazdálkodás színvonalának vizsgálata (Vizsgálatok Békés megye szántóterületein)
210 Oroszlány István VIII. táblázat — Table VIII. — Tabelle VIII. Művelési águk viszonya Békés megyében Branches of cultivation in Békés county Anteile der Bearbeitungsarten im Komitat Békés Szántd Kert, szí, lő Rét, legelő Erdő Nádas Egyéb Összes ha-ban, ill. %-ban 1851 ha 103 700 4700 153 900 17 400 178 000 3 300 461000 ha 1851 /0 22,5 1,0 33,4 3,8 38,6 0,7 100,0% 1890 ha 261 000 5600 74 300 6 000 1 200 19 100 367 200 ha 1890 0/ /0 71,2 1,5 20,2 1,6 0,3 5,2 100,0% 1934 ha 289 600 5800 44 600 5 900 1 200 23 300 370 400 ha 1934 /0 78,2 1,6 12,0 1,6 0,3 6,3 100,0% E munkák hatását két lépcsőben értékelhetjük. Az egyik a művelési ág változásból következtethető, mert a rét-legelőből szántóföldi művelésbe vont területeken a szántóföldi gazdálkodás elsősorban a belvízvédelmi munkák eredményeként vált lehetségessé. Ez (mint a IX. táblázatból látjuk) megyei átlagban 0,6 GE q/ha termésnövekedést eredményezett. A másik hatás a szántóföldi művelésbe bevont területeken a belvízvédelmi munkák eredményeként lecsökkent vízkárból mutatható ki. Ennek értékét az V. táblázat — еД)/ е/ értékeinek összevetéséből számíthatjuk. Míg az 1880— 1900-as években, a lefolyó vizek által okozott terméselmaradás búza—kukorica— lucerna sorrendben 2,3, 3,1, 6,4 q/ha, addig az 1920—43 években már csak 1,9, 1,9, 0,4 q/ha. Vagyis a terméselmaradás 0,4, 1,2, 6,0 q/ha termésértékekkel csökkent. А IX. táblázat szerint ez megyei átlagban 1,1 GE q/ha termésnövekedést jelent. Együttesen tehát 1,7 GE q/ha termésnövekedés írható a két korszak közötti időben végzett belvízvédelmi munkák javára. Viszonyítva ezt az 1931—40 évekre számított maximumhoz, a műszaki létesítmények vízgazdálkodási tényezője 0,04-re adódott. Ennyivel növelték e munkák a megye vízgazdálkodási tényezőjét. Az öntözéssel elérhető többlettermés а IX. és XI. táblázatban bemutatott számítás alapján, az 1880—89-es évek agrotechnikai színvonalán 7,19 GE q/ha, az 1931—40-es évek színvonalán 17,45 GE q/ha lehetett volna. Ez a vonatkozó évek maximumaihoz viszonyítva, a ténylegesen öntözött területen belül az 1880—89 években 0,27, az 1931—40 években 0,46 vízgazdálkodási tényező javulást jelenthetett volna. Megyei viszonylatban 10% öntözött területtel számolva, 1880—1889-ben az öntözés 0,03, 1931—40-ben 0,05 vízgazdálkodási tényező javulást okozott volna. Az 1957—64-re extrapoláit eredmények (IX. tábl.) szerint, a szántóterület öntözése 32,84 GE q/ha többlettermést eredményezett volna. A száraz vízgazdálkodáshoz mérten (10%-kal számolva) ez is 0,05 vízgazdálkodási tényező javulást jelenthetett volna. Megjegyezzük, hogy 1964-ben az összes ténylegesen öntözött terület a megye szántóterületének 6%-a volt. А X. és XI. táblázat adatai különben arra is figyelmeztetnek bennünket, hogy a célszerűen adagolandó öntözővíz menynyiség, az öntözővíz norma korántsem állandó, hanem az agrotechnikától függő változó érték.
