Vízügyi Közlemények, 1966 (48. évfolyam)

2. füzet - Oroszlány István: A mezőgazdasági vízgazdálkodás színvonalának vizsgálata (Vizsgálatok Békés megye szántóterületein)

'208 Oroszlány István kategóriájú gazdaságait jellemző mutatókat állítottuk össze. E mutatók elsősorban arra az agrotechnikára jellemzőek, melyet az egyes kategóriákhoz tartozó gazdaságok ebben az időben alkalmaztak. Megállapítható, hogy: E Az üzem méreteinek növekedésével általában javul a vízgazdálkodás szempontjából értékelt agrotechnikai színvonal. 2. A nagyobb gondozást igénylő kapásoknál ezzel szemben a legkisebb kategória szembetűnő előnyt mutat még a középbirtokkal szemben is. S talán ebben a tényben keresendő annak az igyekezetnek végső oka is, hogy bizonyos társadalmi viszonyok között, a kisüzemek öntözésre való berendezésével keresnek megoldást a belső feszültségek enyhítésére. Ezzel ugyanis olyan keretek között fejlesztik a vízgazdálkodást, ahol a víz lényeges szerepet játszik a termelés eredményességében, ahol a vízhasznosítás legbelterjesebb módon várható. Ha a vizsgálat célja a vízgazdálkodás fejlődésének, színvonala emelkedésének jellemzése, a különböző korszakok összehasonlítása csak ugyanazon felső termésértékhez viszonyított tényezővel vezet eredményre. E célból célszerű az elért legmagasabb agrotechnikai színvonal felső termésértékét viszonyítási szintként használni, hogy a % értéke lehetőleg ne haladja meg az 1-et. Ha viszont a „/" évek vízgazdálkodását egy másik évsorozat agrotechnikai lehetőségeihez viszonyítjuk, ezt külön kell jelölnünk. Ennek megfelelően például : 7 %J-1.] — T) V j max a vizsgált terület vízgazdálkodási tényezője a „/'—1" évjáratról, a „/" agrotechnikai színvonalán elérhető felső termésértékekhez mérve. A különböző évsorozatokra fenti módon számított értékek komplex módon jellemzik mind az agrotechnikai, mind a kultúrtechnikai módszerekkel elért változásokat a mezőgazdaság vízgazdálkodásának színvonalában. A XII. táblázatban a Xi957—6i emelkedő értékei tehát azt mutatják, hogy a vizsgált korszakok között az agrotechnikai és kultúrtechnikai beavatkozások javításával a vízgazdálkodás tényleges színvonala emelkedett, vagyis a vízgazdálkodás javult. Legfeljebb a kultúrtechnikai beavatkozások hatására az öntözés bevezetéséig nem olyan mértékben, mint az agrotechnikaiakéra, ami a relatív vízgazdálkodási tényező csökkenéséből már látható volt. A bemutatott módszer alkalmazásával lehetőségünk nyílik arra is, hogy ne csak egy mezőgazdasági terület vízgazdálkodását, hanem olyan agrotechnikai vagy kultúrtechnikai beavatkozásokat is jellemezzünk, melyek hatással vannak a terület vízgazdálkodására. Ezt olyan módon kívánjuk elérni, hogy a %' (beavatkozás vízgazdálkodási tényezője) számításakor a nevezőben meghagyjuk az összehasonlítási szint agrotechnikai színvonalán kedvező vízellátottsággal előállítható max. termést, a számlálóba pedig a beavatkozás hatására jelentkező átlagos többlettermést, vagy fenti megfogalmazásunk szerint a visszanyert terméselmaradást, helyezzük. Valamely beavatkozás vízgazdálkodási tényezőjének számításakor azonban még egyebet is figyelembe kell venni. Minden beavatkozás (műszaki létesítmény) csupán egy meghatározható valószínűséggel előforduló esetig jelentkező összes kár elhárítására gazdaságos. E határértéknél ritkábban előforduló esetekben még marad el nern hárított kár.