Vízügyi Közlemények, 1966 (48. évfolyam)

2. füzet - Oroszlány István: A mezőgazdasági vízgazdálkodás színvonalának vizsgálata (Vizsgálatok Békés megye szántóterületein)

A mezőgazdasági vízgazdálkodás 201

p Л csapadék adatokat a békéscsabai, szarvasi és orosházi meteorológiai állomások havi átlagos csapadékösszegeinek középérték képzésével nyertük [8]. Ezzel egy, az egész megyét jellemző számhoz kívántunk jutni. A III. táblázat 4. sorában ezt mutatjuk be. A vízháztartási egyenlet e két legfontosabb tagján kívül természetesen esetenként figyelembe kell venni még kiadási tételként a levezető csatornákon elvezetett, bevételi tételként pedig az öntözőcsatornákon esetleg odavezetett vízmennyiségeket is. Ilyenkor bevételként a csapadék és az átlagos öntözővízmennyiség, kiadásként a potenciális evapotranspiráció és az átlagos lefolyás együttes értékei (lásd III. táblázat 7., 8., 9. sorait) adják az ábrán felvázolt és összehasonlításra kerülő két görbét. Vizsgálatunkban feltételeztük, hogy hasznos tározódás csak a talajban volt. A vízháztartási egyenlet „tározás" tagját ezért úgy tudjuk ábrázolni, hogy a bevételi tételekből a talajban tározódó mennyiségekkel a bevételi görbe érintett adatait csökkentjük (III. táblázat 4., 5., 6. sorai), az evapotranspiráció során felhasználódó tározott vízmennyiségekkel pedig a bevételi görbe megfelelő szakaszát növeljük (III. táblázat 11. sora). Példánkban a lefolyás és a tározódás értékeit Gyalokay nyomán számítottuk (3., 4., 5. ábrák) [6]. Az összes bevételi és kiadási, valamint tározási tételek figyelembevétele után kapott görbék végül is azt mutatják, hogy miként viszonylik egymáshoz a kedvező vízellátottság esete és a valóságos. A potenciális evapotranspiráció vonala a kedvező vízellátottságnak azt a dinamikus menetét ábrázolja, mely mellett a növényzet fejlődését a vízviszonyok nem korlátozzák, azaz az adott agrotechnikai színvonalon várható (vízkárt vagy aszálykárt nem tartalmazó) maximális termés elérhető. A bevételi görbe módosított vonala viszont a valóságos vízellátottságot ábrázolja. A két görbe között eltérések (III. táblázat 12. sora mint negatív, 8. sora mint pozitív eltérésértékek) mérik, hogy időszakonként (hónaponként) mennyivel több vagy kevesebb víz áll rendelkezésre, mint amennyi a maximális termés eléréséhez elegendő lenne. Mint már említettük, ahol a bevétel nagyobb a kelleténél, vagy pontosabban, ahol felszini lefolyás keletkezhet, ott vízkárok, ahol a bevétel kisebb, aszálykárok várhatók. Ezek a mm/hó értékben kifejezett eltérések (e

t), tehát jellemzőek a vízellátottság hiányosságai miatt kieső termés mennyiségére. Amilyen mértékben csökkentjük őket — vagyis gazdálkodunk vízkészleteinkkel — olyan mértékben nő a termés, csökken a vízellátottság hiányosságaiból keletkező terméskiesés. Az ábrákon is lemérhető, de mint a III. táblázatban láthattuk táblázatosan is számítható eltérések azonban nem egyforma súlyúak. így pl. a kukorica esetében kisebb termésreható szerepe van a júniusban általában hiányzó 1 mm vízmennyiségnek, mint júliusban. Vagy, kevesebb vízkárt okoz átlagos viszonyok között 1 mm februári többletvíz, mint áprilisban. Ezért a mm/hó dimenzióban jelentkező eltéréseket még súlyozni kell. Súlyozott értékük feleljen meg annak a célkitűzésnek, hogy vízgazdálkodásunk színvonalát, a víznek a termésre gyakorolt hatása alapján értékeljük. Súlyozó tényezőként tehát olyan számra van szükségünk, mely a különböző időszakokban juttatott egységnyi vízmennyiség termésre gyakorolt hatásával arányos. Ez lehet 4- vagy —, aszerint, hogy az adott időszakban a természetes vízellátottság növelése, vagy csökkentése okoz termésnövekedést. Míg az irodalomból ismert területi vízhasznosulási együttható az egész tenyészidőben felhasznált vizet viszonyítja a termés mennyiségéhez, e fenti súlyozó tényezők az adott víz jelentőségét időszakonként (hónaponként) külön-külön értékeljék.