Vízügyi Közlemények, 1966 (48. évfolyam)

1. füzet - Lászlóffy Woldemár-Szesztay Károly: Hidrológiai táj-jellemző és kísérleti területek. Szimpozion Budapesten 1965. szept. 28-okt. 3.

4 Lászlóffy W. — Szesztay К. és más területekből (állomásokból) fog állni az adott feladat szempontjából legmegfelelőbb, legjellemzőbb hálózat. Ennek ellenére célszerű minden országban (tájegységben) kiválasztani, illetve létrehozni a hidrológiai táj-jellemző területeknek olyan alap-hálózatát, amelyik a soron levő és az előrelátható feladatok megoldásához megfelelő kiindulást biztosít. Ezt az alaphálózatot aztán, az adott célkitűzést szem előtt tartva, és az észlelőhálózat engedte lehetőségekre támaszkodva, esetenként szükség szerint kiegészítik. A fentiekből következik, hogy a táj-jellemző területek hálózatának kialakítását és fejlesztését az észlelőhálózatéval igen szorosan össze kell egyeztetni. A hidrológiailag feltáratlan területeken a táj-jellemző területek és állomások az észlelőhálózat gerincét alkotják, a kiépítés első fokozatának tekinthetők. Sűrű észlelőhálózat esetében a táj-jellemző területek hálózatának kialakítása az adatgyűjtő munka belső átrendezését, minőségi fejlesztését jelenti, ami átmenetileg az észlelőállomások összes számának csökkentésével járhat együtt. Az ésszerűen megtervezett észlelőhálózat a táj-jellemző területek (állomások) alaphálózatának, „tartaléká"-nak is tekinthető, amelyből a felmerülhető legkülönfélébb feladatok igényei szerint esetenként ki lehet egészíteni az alaphálózatot. Az alábbiakban néhány példát sorolunk fel a táj-jellemző területek hálózatának kialakítását kívánó sokrétű feladatok közül: 1. Hidrológiai térképek szerkesztése (a lefolyás sokévi átlagára, a vízjárás változékonysági mutatószámaira, árvízképletek szám-állandóira és sok más hidrológiai tényezőre vonatkozóan); 2. Tájankénli tapasztalati összefüggések megállapítása (például az árhullámok víztömege és a kiváltó csapadék, az évi lefolyás és az évi csapadék, vagy az évi talajvízszintemelkedés és a téli csapadékösszeg között); 3. A szélsőséges hidrológiai események (árvizek, szárazságok, rendkívüli jég- és hóviszonyok), vagy a hidrológiai viszonyokat összefoglalóan jellemző mutatószámok (változékonysági tényező, ariditási tényező) területi eloszlásában, vagy időbeli együttjárásában mutatkozó törvényszerűségek vizsgálata nagyobb tájegységekre, kontinensekre, vagy a Föld egészére vonatkozóan. 4. A vízkörforgás egy-egy mozzanatának (például a Föld adott helyéről adott időpontban elinduló páratömegből keletkező csapadékok területi és időbeli eloszlásának), a jégjelenségek területi előrehaladásának, vagy a felszín alatti víztartókban kialakuló nyomáshullámok terjedésének nyomon követése. b) A kísérleti területek feladatai A kísérleti területeken a hidrológiai alapjelenségek megismerésére, a különféle emberi beavatkozások hatásának számbavételére és a mérési módszerek fejlesztésére folynak kutatások. A megfigyelések és kísérletek nagy részét kis kiterjedésű (néhány ha-nyi, vagy km

2-nyi) természetes vízgyűjtőkön végzik, de gyakran sor kerül mesterségesen kialakított szabadtéri parcellákon és kismintákon, vagy laboratóriumi berendezéseken (elektromos vagy hidraulikus modelleken, üvegházakban, szélcsatornákban stb.) végzett vizsgálatokra is. Széles körben általánosítható eredményeket a szabadtéri kísérletek során többnyire csak különböző természeti adottságok (éghajlat talaj, növényzet) között megismételt mérési sorozatokból lehet levezetni. Ezért általában a kísérleti terű-