Vízügyi Közlemények, 1966 (48. évfolyam)

1. füzet - Lászlóffy Woldemár-Szesztay Károly: Hidrológiai táj-jellemző és kísérleti területek. Szimpozion Budapesten 1965. szept. 28-okt. 3.

Hidrológiai kísérleti területek 5letek is hálózatszerűén létesülnek, bár bizonyos feladatok megoldására, megfelelő kísérleti berendezésekkel és műszerezettséggel, egyetlen terület is alkalmassá tehető. A kísérleti területek berendezését kívánó főbb feladatcsoportok az alábbiak: 1. A hidrológiai alapjelenségek (az eső és a hólé beszivárgása, a fedőrétegben kialakuló víz- és páramozgások, az elpárolgás, a hóolvadás, a felszín alatti víztartó rétegek vízforgalma stb.) fizikai folyamatainak részletes jeltárása, 2. A hidrológiai jelenségek szabályozásával kapcsolatos kutatások (a vízfelületek párolgásának és a növények meddő párologtatásának csökkentése vegyszerekkel, a hóolvadás szabályozása, mesterséges esőkeltés stb.), 3. A különböző gazdasági tevékenységek hidrológiai hatásának felmérése (talajművelés, öntözés, műtrágyázás, erdőművelés stb ); 4. Az egyes vízgazdálkodási ágazatok különleges igényeivel kapcsolatos hidrológiai feladatok (az öntözővíz szükséglet megállapítása, a lecsapoló és talajvízszint szabályozó rendszerek hidrológiai méretezése, a csatornák és a duzzasztóművek hatása környezetük talajvizeire, a vízfolyások öntisztuló képessége stb.); 5. A hidrológiai adatgyűjtés műszereinek, mérési eljárásainak és nyilvántartási módszereinek fejlesztése. A feladatok egybevetéséből kitűnik, hogy a táj-jellemző és a kísérleti területek között — az alapvető célkitűzés, az általánosítható eredményekre való törekvés azonossága mellett —- lényeges különbségek vannak: A táj-jellemző területek esetében a megfelelő helykiválasztás és az észlelőhálózatéval összehangolt hálózat-fejlesztés a döntő kérdés. A kísérleti területek munkájának eredményessége — a kutató és a kezelő személyzet felkészültségén, gondosságán és ötletességén kívül — elsősorban a megfelelő kísérleti berendezéseken és a műszerezettségen múlik. Az elvi és feladatbeli különbségek tisztázása azért is fontos, mert a kétféle területek — gyakorlati célszerűségből — igen gyakran ugyanazon a helyen, egymással szorosan összefonódva működnek. c) A szimpozion előzményei Az első táj-jellemző és kísérleti területeket a legtöbb országban már a rendszeres hidrológiai adatgyűjtés kezdeti időszakában kialakították. A magyar Vízrajzi Osztály például már a századforduló éveiben részletes hidrológiai tanulmányokat folytatott a Gladna patak, a Szernye mocsár és egy Ferenc-csatorna menti lecsapoló rendszer vízgyűjtőjén, tehát táj-jellemző területeken, amelyekről Gillyén József és Bogdánfy Ödön számolt be.

2 Az adatgyűjtési módszerek fejlesztését célzó kísérleti állomás volt Tiszapüspöki, ahol a múlt század utolsó évtizedében Hajós Sámuel nevezetes vízhozammérési sorozatait végezte. A kísérleti és táj-jellemző területek országos hálózatának tervszerű kiépítése a Szovjetunióban és az Egyesült Államokban a 30-as években indult meg. Nem sokkal később felmerült a „minta-területeken" végzendő módszeres kísérleti kutatások gondolata Magyarországon is. 2 Gillyén József : Hidrológiai tanulmányok a Gladna-patak, a Szernye-moesár és a Ferenc-csatorna jobbparti deltalecsapoló társulat területén. Vízügyi Közlemények XXVII.'kötet, Budapest, 1910 és Bogdánjy Ödön: A természetes vízfolyások hidraulikája, I. kötet, 180 — 182. lap. Budapest, 1906.