Vízügyi Közlemények, 1966 (48. évfolyam)

2. füzet - Bélteky Lajos: Magyarország hévízfeltárási és hasznosítási lehetőségei

Magyarország hévizei 179 jászberényi fúrásokban 1400 m-ben állapították meg a felsőpannon fekü mélységét. Az ún. jászsági sűllyedék nagyjából Jászberény, Tiszacsege, Tiszaszőlős, Nagykörű és Ujszász községek között terül el. Kedvező a hévízfeltárás szempontjából az a körülmény is, hogy a megyében az átlagos geotermikus gradiens 16,5 rn/C°, vagyis az országos átlagnál alacsonyabb értékű. Ennek folytán ott, ahol a két pannon határa 1100 méter körül van, a víz várható hőmérséklete 60—65 C°, feltéve, hogy a vízhozam meghaladja a 800-—1000 perclitert. 80 C°-nál melegebb víz feltárására ott van meg az adottság, ahol a két pannon határa 1400 m-nél mélyebben helyezkedik el. Ez a sűrűn csíkozott területen várható a szeizmikus mérések alapján. A geotermikus gradiens azonban itt nagyobb az országos átlagnál, amint az 1. ábráról látható. A vízhozam a legújabb technológiával és a korszerű kiképzéssel készített kutaknál meghaladja percenkint az 1000 litert. A jászsági területen még nem ismeretes az 1000 m-nél mélyebb szintek vízadó képessége. A jászapáti 805 m-es kút 1200 1/p-es vízhozama azonban bíztató arra a területre. A szénhidrogénkutató fúrásokból kiképzett víztermelő kutak aránylag kis vízhozama az új kutakra nézve nem tekinthető irányadónak, mivel a kőolajkutatásnál a víztartókat nem részesítik olyan védelemben, mint a vízfeltáró fúrásoknál, azonkívül a víztartók nincsenek egymástól palástcementezéssel elválasztva, ennek következtében a különböző nyomású rétegek a béléscső mögött kapcsolatba kerülhetnek, ami nagy mértékben rontja a kutak vízhozamát. Vegyi összetétel szempontjából a Szolnok megyei hévizes kutak vize általában a 3. és a 9. típusba tartozik, magas klorid és hidrogénkarbonát tartalommal, amelynek következtében a sókiválás sok helyen komoly problémát okoz. A karcagi kórház kútjánál pl. olyan mérvű sókiválás tapasztalható, amelyhez hasonlót országos viszonylatban is kevés hévizes kútnál észleltek. Legkisebb az ásványisó mennyisége — természetesen — az ivási célra használt egyszerű termálvizeknél (1. típus), melyeket az 500—600 m mélységű víztartókból termelnek. Az alacsony térszint következtében az összes termálkút túlfolyással termel. Ebben azonban jelentős szerepe van a gáztartalomnak is. A felhasználási lehetőséget vizsgálva, kommunális, tehát lakásfűtési igény elsősorban Szolnok város területén van. Ott azonban a két pannonhatár kb. 1100 mben helyezkedik el, a legjobb kifejlődésű víztartó rétegek pedig 800—900 m mélységben. A város területén és közvetlen környékén lemélyített két vízkutató- és nagyszámú szénhidrogén-kutató fúrás azt mutatja, hogy Szolnokon 60—65 C°-nál melegebb víz nem remélhető, ami pedig kertészeti, mezőgazdasági fűtési célokra használható gazdaságosan, lakásfűtésre nem, legfeljebb csak melegvízellátásra. A 70 C°-nál melegebb vizű 4 kút (Cserkeszőlö, Karcag, Tiszaföldvár, Túrkeve) hasznosítását azonban megnehezíti a víz magas ásványi sótartalma és a nagy lerakodási hajlam. Ezek a vizek viszont balneológiai célra igen értékesek. Üj kutak telepítése esetén azok mélységét a megye területén 50—80 C° hőmérsékletigény esetén 900—1400 m-re lehet előirányozni. 80 C°-nál melegebb víz a sűrűn csíkozott területen remélhető, de csak 1400 m-nél nagyobb mélységből. Szabolcs-Szatmár megye Szabolcs-Szatmár megyék területén általában nem kedvező a földtani adottság 50 C°-nál melegebb hévíz feltárására. A felsőpannon képződmény vastagsága észak felé haladva fokozatosan csökken, az alatta települt alsópannon és miocén korú 2 vízügyi Közlemények