Vízügyi Közlemények, 1965 (47. évfolyam)

1. füzet - Alföldi László: Mélyfúrású kutak vizsgálata és a vizsgálatok tapasztalatainak felhasználása a vízgazdálkodásban

52 Alföldi László A dinamikus igénybevétel felismerése lehetőséget nyújt a tisztító hatás fokozására. Különösen kis mélységű kutaknál és gyengén kötött rétegek esetén alkalmazható ritmikus vagy lüktető kompresszorozás, amikor is szabályos időközökben hirtelen indítással és lassú leállással provokáljuk ki az egyes szemcsefrakciók mobilizálódását. Ez a módszer azonban csak igen gondosan készített kutakban megfelelő szakmai vezetéssel alkalmazható, mert hiszen az előzőekben is láttuk, hogy az áramlási sebesség csökkentése rendkívül káros is lehet, nem is beszélve a már kialakult rétegváz túlerőltetéséből származó tömörítés lehetőségéről. 5. Optimális vízhozam meghatározása A kúttisztítással lehetőségünk van a vízhozam növelésére, de nem korlátlanul. A gyakorlatban a vízhozam és a leszívás között lineáris összefüggéssel számolnak, vagyis egy folyóméter depresszió növekedéshez konstans vízbozamnövekedést számítunk. Nem kétséges, hogy az így nyert fajlagos vízhozamértékek csak adott intervallumon belül lehetnek érvényesek. Lineáris összefüggésről általában nem lehet szó. A fajlagos vízhozam számításánál mindig nyugalmi vízszintre vonatkoztatjuk a leszívást és mindig teljes vízhozammal számolunk, ami végeredményben átlagolást jelent. Ha viszont kiszámítjuk minden vízhozamlépcsőre vonatkozóan, hogy egyetlen liter vizhozamtöbblel kitermeléséhez az előző szint mekkora süllyesztése szükséges (nevezzük ezt a fajlagos leszívás FT relatív értékének), akkor azt tapasztaljuk, hogy egy darabig egy liter víztöbblet kitermeléséhez egyre kisebb leszívástöbblet szükséges, vagyis az érték csökken, majd esetleges stagnálás után egy liter víztöbblet növekvő leszívástöbblettel érhető csak el, vagyis az érték növekszik. Azt hiszem nyugodtan állíthatom, hogy a kulminációs pont környéke az optimális vízhozam intervallumot jelöli. Valamely kút optimális vízhozama tehát meghatározható, ha a fokozatosan növekvő vízhozamlépcsők mindegyikénél az egyensúlyi állapot elérése után kiszámítjuk, hogy egy liter víztöbblet kitermeléséhez az előző üzemi szint mekkora süllyedése tartozik, vagyis meghatározzuk az Fr értéket. Az eredményeket az idő függvényében ábrázoljuk és a kulminációs pontban leolvashatjuk az optimális vízhozam értékét. Természetesen az optimális vízhozam a kúttisztítás során változhat, de nagy vízhozamoknál az is előfordulhat, hogy el sem érjük. A számítási módszer egyszerűségénél fogva kint a munkahelyen is alkalmazható. Л tisztító szivattyúzás során a kutat az optimálisnál nagyobb teljesítménynyel is kell szivattyúzni, hogy megfelelő rétegtisztítást érjünk el. Jelenleg a maximális tisztítási hozam megállapítására a munkahelyen semmiféle módszer sem használatos, ezért vagy gyengén, vagy túlszivattyúzzák a réteget. A módszer használata esetén meghatározhatjuk az optimálisnál nagyobb tisztítási vízhozamot és ezzel a teljesítménnyel addig kell szivattyúzni, míg az Fr érték minimuma el nem tolódik az illető vízhozam felé. A tisztítási vízhozam mindaddig fokozható, míg az értékeltolódás kedvező. (>. A rétegek összekapcsolása Az eddigiekben olyan kutakról volt szó, ahol egyetlen vízadóréteget szűrőztek. A gyakorlatban azonban legtöbbször több különböző vízhozamú és nyomású vízadóréteget harántolnak, cs vízhozamnövelés céljából több réteget is összekap-