Vízügyi Közlemények, 1965 (47. évfolyam)

1. füzet - Alföldi László: Mélyfúrású kutak vizsgálata és a vizsgálatok tapasztalatainak felhasználása a vízgazdálkodásban

Mélyfúrású kutak vizsgálata 53 csolnak. Ilyenkor nemegyszer meglepődve tapasztalják, hogy a várt vízhozamnövekedés helyett esetleg vízhozamcsökkenés következik be. A jelenség magyarázata az irodalomból ismert [8], ezért nem bocsátkozom részletekbe. Tény az, hogy ha két különböző nyomású vízadóréteget ugyanazon kútban beszűrőziink, a rétegek között nyomáskiegyenlítődésnek kell bekövetkeznie. A nagyobb nyomású rétegből a kisebb nyomásúba áramlás indul meg, ezért a nagyobb nyomású szintje csökken, a kisebbé emelkedik, és egy közös nyugalmi szint alakul ki, amely mindig kisebb a nagyobb nyomású réteg nyugalmi vízszintjénél. Két különböző nyomású réteg összekapcsolásánál tehát mindig számolnunk kell azzal, hogy a két réteg együttes hozama kisebb lesz, mint a külön-külön mért hozamok összessége. A kisebb nyomású réteg nyugalmi szintje fölött az együttes vízhozam kisebb lesz, mint a nagyobb teljesítményű réteg saját hozama. Ebben az esetben a kút termelése közben az egyik réteg amellett, hogy nem dolgozik, még nyel is. Végeredményben vízhozamnövekedés csak akkor érhető el, ha az üzemi szint a kisebb nyomású réteg eredeti nyugalmi szintjénél mélyebbre kerül. A rétegek nyugalmi szintjeinek és a fajlagos vízhozamoknak ismeretében a közös nyugalmi szintet és az egyes üzemi szintekhez tartozó vízhozamokat számítással vagy grafikusan is meghatározhatjuk. Ahhoz, hogy ezt megtehessük a rétegeket különkülön kell vizsgálnunk. Kétségtelen, hogy több réteg behapcsolásával elérhetünk vízhozamnövekedést az üzemi szint süllyesztése árán. Ez azonban a dolognak csak egyik oldala. Az elmondottakból következik, hogy rétegek összekapcsolásánál a kútban termelés nélküli állapotban is állandó áramlás van, és a nyugalmi állapotban kialakult áramlási viszonyokat az időszakos termelés szakaszosan megváltoztatja. Ez az esetenként ellentétes irányú váltakozó áramlás a kút vízhozamalakulására és élettartamára károsan hat különösen akkor, ha a rétegek között nagy a nyomáskülönbség. Mindennapos eset, hogy több vízadóréteget átfúrva, azokat nem vizsgálják külön-külön, hanem beszűrőzik, és a rétegtisztítást is a már összekapcsolt rétegeken végzik. A közös nyugalmi vízszint és a közös vízhozamok alakulása a rétegek egymáshoz való viszonyától, nyomásuktól és fajlagos hozamuktól függ. A tényezők alakulásától függően számos variációs lehetőség van. A variációk felsorolása nélkül is érthető, hogy igen gyakori az olyan helyzet, amikor a tisztítószivattyúzással az egyik réteget túlerőltetjük, ugyanakkor viszont a másikban csak kismérvű réteg tisztítást értünk el, és nemhogy a rétegvázat nem sikerült kialakítani, de a fúrás során bevitt szennyeződést sem lehetett teljes mértékben eltávolítani. Végeredményben tehát ilyenkor tapasztalhatjuk, hogy a tisztítószivattyúzás hatására vízhozamcsökkenés következett be. Sőt a kút élete során bekövetkező váltakozó erősségű és irányú áramlások hatására a szennyeződés egyik rétegből a másikba is átvándorolhat. Természetesen az ilyen kútkárosodásnak is számos variációja van. Még nagyobb károsodás érheti a kutat akkor, ha a technológiai előírások be nem tartása miatt a szűrőrakat mögött vízadóréteg marad szűrőzetlenül. Ilyenkor kedvezőtlen esetben a cső mögött indulhat meg az áramlás és a szűk térben a meddő rétegekkel érintkezve szennyeződik a víz, ezért a nyelő réteget gyakorlatilag teljesen tönkre teheti. Ha a nyelő réteg éppen az, amelyiket beszűrőztek, akkor a kút hamarosan tönkre mehet, de a jelenség a kitermelt víz opálosodásáról vagy színeződéséről felismerhető.