Vízügyi Közlemények, 1965 (47. évfolyam)

4. füzet - Rövidebb közlemények és beszámolók

lvicsics F.: Vízépítési földmunkák nukleáris robbantással 585 Л tulajdonképpeni robbantáshoz kezdetben fekete lőport használtak, amelynek kizárólagos felfedezését hosszú ideig Schwarz Bcrthold freibergi szerzetesnek tulajdonították, aki 1300 körül élt. Az újabb kutatások szerint a kínaiak már jóval előbb ismerték és használták a fekete lőport. А XIV. századból származó arab írásokban is vannak feljegyzések lőpornak hadászati célra való fölhasználásáról. A nitroglicerin föltalálásától (Sombrero, 1840) kezdődően a robbanóanyagok gyártása és alkalmazása gyors fejlődésnek indult. Még ugyanabban az évben feltalálták a nitrocellulózt, kereken üúsz évvel azután pedig Nobel előállította a dinamitot. A robbanóanyagok többsége hadászati célokra készült. A két világháború alatt és között alkalmazott robbanóanyagféleségeket szinte már alig lehet számba venni. A robbantási munkák során nálunk rendszerint trotilt, paxitot, hidropaxitot vagy fekete lőport használnak. A robbanóanyagok felrobbantására gyújtózsinórt, különféle (közönséges, villamos) gyutacsot, valamint robbanózsinórt alkalmaznak. Földmunkáknál a robbantásnak rendszerint két módját, a lazító és a kivető robbantás módszerét használják. Lazító robbantásnál a robbantott anyag zöme a kráterben marad, a talaj csak föllazul, a kivető robbantásnál szabad kráter keletkezik. Kivető robbantás esetén a töltetek elhelyezésétől a gyújtási sorrendtől függően a kivetett anyag zöme egy oldalon vagy két oldalon helyezkedliet el. A robbanó töltet kialakításával elérhető, hogy a robbantás hatás meghatározott irányban összpontosuljon. Ezt nevezik irámjílott robbantásnak. A földbe helyezett töltet felrobbantásakor keletkező kráter méretei jellemzők a robbanás hatására (1. ábra). Ezt a hatást általában az r/m viszonyszámmal fejezik ki. A robbantás tervezésekor megoldandó legfontosabb feladatok egyike a töltetek nagyságának és helyének meghatározása. Mint minden építési munkát, a robbantást is terv készítésének kell megelőznie. Robbantásra engedélyt csak részletes robbantási terv birtokában lehet kérni. A tervnek tartalmaznia kell a töltetekre vonatkozó összes adatokat (a robbanóanyag fajtáját, a töltetek nagyságát, elhelyezését stb.) a biztonsági övezetek (szeizmikus — robbanásátadási — és légnyomás szempontjából veszélyes övezetek) határait, valamint a robbantás technikai részének részletes ismertetését. Szinte a robbantás szélesebb körű alkalmazásával egyidős az a törekvés, hogy az adott feladat megoldásához szükséges robbanóanyag mennyisége számítható legyen. A robbantással foglalkozó szakemberek többségének az a véleménye, hogy mindezideig nem sikerült olyan számítási módot kidolgozni, amely a szükséges robbanóanyag mennyiségének megfelelő pontosságú megállapítására minden esetben alkalmas jenne. Az eddig elterjedt számítási módok csak bizonyos körülmények között adnak megfelelő eredményt a robbanótöltetek nagyságára, illetőleg elhelyezésére. A szükséges robbanótöltet nagysága (egy bizonyos fajta robbanóanyag alkalmazását feltételezve) elsősorban a robbantandó anyag minőségétől (A) és a töltetek elhelyezési mélységének (m) harmadik hatványától függ. Ezeken kívül számottevő hatása van a töltet nagyságára az r/m viszonyszámnak (n) is. Az n tényező ugyanis a robbanás után keletkező kráter két fő méretét tartalmazza. A szükséges robbanóanyag mennyisége adott körülmények között, tehát a G = Акт

3 (1) összefüggésből határozható meg, ahol A = f(n). (2) 1. ábra. A földbe helyezett töltet felrobbantásakor keletkező kráter jellemző méretei