Vízügyi Közlemények, 1965 (47. évfolyam)

4. füzet - Rövidebb közlemények és beszámolók

-586 Ismertetések Az f(n) függvény meghatározását több kutató kísérelte meg. Munkájuk azonban nem adott azonos eredményt. Frolov, Boreszkov és Bralon egymástól függetlenül az f(n) = В + С л

3 (3) kifejezést kapták eredményül. А В és С tényezőkre vonatkozóan viszont Frolov a В + С = 1 és В = С összefüggést határozta meg. Boreszkov szerint В — 0,4 és С = 0,6, Bralon pedig а В — 0,2 és С — 0,8 eredményre jutott kísérletei során. Gauzer az f (n) = n

3, (4) Dambrjun pedig az f(n) = (Vl + n

2 - 0,41)

3 (5) kifejezést véli a legmegfelelőbbnek. A valóságos krátermélység

1 és a töltetek egymástól való távolságának meghatározására (erre például csatornarobbantáskor van szükség, hogy minél egyenletesebb legyen a kirobbantott csatorna) ugyancsak többféle kifejezés ismeretes a helyi körülményektől függően. A robbantással kapcsolatos biztonsági övezetekre vonatkozóan az Országos Bányamüszaki Felügyelőség „Általános robbantási biztonsági szabályzat" című kiadványa tartalmaz előírásokat. Az eddig elvégzett nagyobb robbantási munkák méreteinek bemutatására a következő példát ismertetjük: Krasznojarszktól 160 km-re keletre van Irsa-Borodinszkij-i szénbánya. Itt a szénrétegről 15 -=- 30 m vastag fedőréteget kellett eltávolítani, hogy a külszíni müvelés megkezdhető legyen. Az eltávolítandó réteg lágy homokkő és agyag volt. A robbantandó árok hosszát 350 m-re, mélységét 17 ч-33 m-re, szélességét pedig az alsó részen 25 ч- 40 m-re tervezték. A helyi körülmények miatt egy oldalra való kivetéssel kellett robbantani. Kívánatos volt, hogy a kirobbantott anyag 70%-a az árok egyik oldalára kerüljön. A töltetek nagyságát a Boreszkov által javasolt összefüggés segítségével határozták meg. Az 1860 tonna ammonittal összesen 391 000 m

3 anyagot robbantottak ki. A robbantás eredményeképpen átlag 21 m mély, felül 85 ч- 129 m széles és 400 m hosszú bevágás keletkezett. Az egy oldalra történő kidobást is sikerült megvalósítani. A kívánt oldalon ugyanis 235 000 m

3, az ellentétes oldalon pedig 156 000 m

3 föld helyezkedett el a robbantás után, 4,5 ч- 7,0 m, illetőleg 4 ч- 5 m magasságban az eredeti terepszint fölött. Ez azt jelenti, hogy a tervezett 70% helyett a kirobbantott földmennyiség 60%-a helyezkedett el a kívánt oldalon. Figyelembe véve a robbantással kapcsolatos bizonytalanságokat ez jó eredménynek mondható. A Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet is végzett kísérleteket robbantás segítségével történő csatornaépítéssel kapcsolatosan. A kielégítő műszaki eredményekkel végződő kísérleti robbantások azt mutatták, hogy a jelenlegi robbanóanyag árak esetén csak egyéb szokásos megoldás hiányában célszerű csatornát robbantás segítségével építeni. Nemcsak a haditechnikában, de az ipari robbantástechnika területén is új fejezetet jelent az atomenergiának robbantási célra való felhasználása. Mint említettük, ezt a módszert tervezik alkalmazni a Közép-Amerikában létesítendő új csatorna építése során is. 2. Az újabb közép-amerikai hajózható csatorna Az 1914. augusztus 15-én megnyitott Panama-csatornát 1881-ben kezdték építeni. Az Atlanti- és a Csendes-óceánt összekötő, több mint 81 km hosszú, mesterséges csatorna jelentőségét jól szemlélteti például, hogy a New York—San Francisco közötti tengeri utat 19 000 km-rel rövidíti meg. 1 Valóságos krátermélységnek a robbanás után a kirobbantott tölcsérbe visszahulló föld felszínéig mért krátermélységet nevezik.