Vízügyi Közlemények, 1965 (47. évfolyam)

1. füzet - Alföldi László: Mélyfúrású kutak vizsgálata és a vizsgálatok tapasztalatainak felhasználása a vízgazdálkodásban

Mélyfúrású kutak vizsgálata 45 E módszerrel nemcsak a vízadórétegek hidraulikai és földtani jellemzőit lehet kellő pontossággal meghatározni, hanem a leszívási tölcsér sugarát is közvetlen mérésekkel határozhatjuk meg. Ezenkívül a vizsgálat adataiból számos egyedi és általános következtetés is adódik. A vizsgálatokat természetesen itt is rétegenként külön-külön kell elvégezni. Vizsgálati tapasztalatok Vizsgálatokat csak olyan kutakban kívánatos végezni, amelyeket kellő gondossággal mélyítettek és a célnak megfelelően képeztek ki, és amelyekben a harántolt vízadórétegek földtani jellemzői kellő pontossággal ismertek. Az eredmények megbízhatóságát a végrehajtás és az értékelés milyensége lényegesen befolyásolja, ezért a következőkben néhány olyan tapasztalatot ismertetek, melyeknek figyelembevétele a kutak vizsgáló és tisztító szivattyúzása során kívánatos. A nyugalmi vízszint meghatározása közismerten fontos, és legtöbbször kellő pontossággal is mérik. Hosszú időre terjedő összehasonlító mérések során — pld. vízműkutak esetében — nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a nyugalmi vízszintet befolyásoló légnyomás értéke az időben változik. Nálunk 30—40 Hg.min egyirányú légnyomásváltozás sem ritkaság. 1 Hg.mm légnyomásváltozás viszont 13,6 mm vízoszlopnak felel meg, vagyis a légnyomásváltozás hatására bekövetkező vízszintingadozás 0,5 m-t is meghaladhat. A lényeges nyugalmi szintértékeket célszerű lenne 760 Hg.mm nyomásra átszámítva megadni, amihez viszont légnyomásmérés is szükséges. Az üzemi vízszint meghatározása. A termelő és megfigyelőkutak nyugalmi szintjének megmérése után kezdhető a szivattyúzás, amelynek során a termelőkút körül fokozatosan kialakul a leszívási tölcsér. Ennek alakulása megfigyelőkutakban jól mérhető. A víztermelést kis vízhozammal kell kezdeni, hogy a beáramló víz sebessége a határsebességet ne lépje túl. Ilv módon lépcsős vízhozamnöveléssel lehetséges a vízadóréteg hidraulikai jellemzőinek aránylag pontos meghatározása. A számításokhoz szükséges adathalmaz biztosítása után a beáramló víz sebessége fokozatosan meghaladhatja a határsebességet, ezért a réteg finomabb szemcséi fokozatosan megindulnak és a kiszivattyúzott vízzel távoznak. Nem kell bővebben magyarázni, hogy a fokozatosság mennyire fontos. Erős lökésszerű dinamikus hatásra vízadóréteg anyaga olyan mértékben megindulhat, hogy a finom szemcsék kitermelhetősége lényegesen csökken. A szivattyúzás során a vízhozamot arányos fokozatokban kívánatos növelni és mindig meg kell várni az egyensúlyi állapot kialakulását, vagyis az üzemi szintek stabilizálódását, valamint a víz teljes megtisztulását. A vízhozam és az üzemi szint változása a további számítás legfontosabb tényezője, ezért pontos meghatározásuk elengedhetetlen. A szivattyúzott vízhozam megváltozása és a vízszintalakulás időbeni lefolyása közti összefüggést ábrázoló elméleti görbékről ( 1. ábra) első rátekintésre leolvasható, hogy a vízhozam és vízszintmérés során súlyos, a gyakorlatban nagyon is általános hibákat lehet elkövetni. A vízhozamváltoztatás gyors, a porózus közegbeli vízmozgás lassúbb folyamat. Ezért a vízhozamváltoztatást a dinamikai egyensúly beállása csak fáziseltolódással követi. Ha tehát közvetlenül a vízhozamváltoztatás után mérik a szivattyúzott és a megfigvelőkutakban a vízszinteket, akkor súlyos hibát lehet véteni.