Vízügyi Közlemények, 1965 (47. évfolyam)

1. füzet - Alföldi László: Mélyfúrású kutak vizsgálata és a vizsgálatok tapasztalatainak felhasználása a vízgazdálkodásban

46 Alföldi László 1. ábra. A vlzhozamváltozlalás és vízszintalakulás időbeni összefüggése 1, 2 = vízhozamlépcső, 1', 2' = a vlzhozamlépcsőhöz tartozó leszívás, 1", 2" = a vlzhozamváltoztatás után közvetlenül mért leszívás Fig. 1. Time relationship of change in rale of production and watersurface. 1,2 = discharge increment; 1', 2' — drawdown pertaining to discharge increment; 1", 2" = drawdown measured immediately after change in discharge Az egyik visontai vizsgálat adatsora szembeszökő példával világítja ezt meg. A próbaszivattyúzás során 188,23 l/percről 225,88 l/percre növelték a vízhozamot, és megállapították, hogy a 37,65 l/perc vízhozamnövekedésnek megfelelően 0,9 mrel süllyedt az előző vízszint. Négy órával később csak 5,44 l/perc vízhozamnövekedést mértek, a vízszintmérés viszont 2,65 m leszívástöbbletet jelzett. Ezután 31,69 l/perc vízhozamtöbblet csak további 1,8 m-rel növelte a leszívást. Az aránytalanság eléggé feltűnő és a hiba oka is nyilvánvaló : a vízhozam beállítása után azonnal mérték a vízszintet is. Meg kell említenem, hogy a vízhozam és vízszint értékeket pontosan azonos időpontra dokumentálták. Szigorúan véve ez is hiba, mert egyetlen időpontra két olyan folyamat mérési eredményét rögzítették, amelyek lefolyása és mérése különböző időtartamokat szükségei. Másodszor, a még folyamatosan változó vízszintet csak egyetlen egyszer mérték meg, de nem tudjuk, hogy a kapott adat pontosan melyik időpontra vonatkozik. Nyilvánvaló, hogy az ilyen mindennapos mérési pontatlanságok még a legegyszerűbb számítások pontosságát is lerontják. A jelenségek időrendjének pontos rögzítése igen fontos. A méréseket úgy kell végezni és időben rögzíteni, hogy а vízállásadatok alapján a hozamhoz tartozó dinamikai egyensúly beállásának időpontja és helyzete pontosan megállapítható legyen. Már említettem, hogy a megfigyelőkutakban végzett kútvizsgálati mérésekből általános gyakorlati hasznú következtetéseket is levonhatunk. Igazolhatom ezt gyakorlati példával is (2. ábra). Gyöngyösvisontán a VN 23. sz. kútcsoport egyik megfigyelővonalának telepítési rendje a következő volt: a VN 28. sz. kút a III/2 jelzésű vízadóréteget csapolta meg és ebből a kútból szivattyúztak. Tőle 5 m-re telepítették ugyanazon rétegre a VN 42. sz., 10 m-re a VN 41. sz. és 50 m-re a VN 43. sz. megfigyelőkutakat. A próbaszivattyúzásnak az ábrán 1-el jelzett szakszában kereken 82 l/perc vízhozamnál a vízszintek összekötő egyenesei szabályosan meredek depressziós szintet rajzolnak ki. A 2. lépcsőben 188 l/percre növelték a vízhozamot. Az erőteljes ugrásnak megfelelően a depressziós szint határozottan süllyedt és meredekebbé vált. Felrajzoltam a szintalakulás menetét is. A négyóránkénti mérésekből jól látszik, hogy a 20 órás időtartam alatt a vízszint fokozatosan csökkenő ütemben süllyedt, de a dinamikai egyensúly még nem állt helyre, amikor újból fokozták a vízhozamot. A 3. lépcsőben 225 l/perc vízhozamnál a két legközelebbi megfigyelőkútban ellentétes irányú változás, vagyis erős szint-