Vízügyi Közlemények, 1965 (47. évfolyam)

4. füzet - Domokos Miklós: A vízgazdálkodási hossz-szelvény

A vízgazdálkodási hossz-szelvény 539: A minősítés, a mértékadó vízhozamra vonatkozik, és a vízkészleteket négy minőségi osztályba sorolja: i ' ,,A" mindenre alkalmas víz : O- fogyasztása max. 12 — 15 mg/l, coli szám max. 15 — 2Й nk°, oldott só max. 5Ö0 mg/l, Na% max. 35 — 45 ,,B" csak öntözésre alkalmas víz: oldott só max. 500 mg/l, Na% max. 35 — 45 ,,C" csak ipari és halászati célra alkalmas víz: 0

2 fogyasztás max. 12—15 mg/l, keménység max. 15 — 25 nk°, oldott só max. 500 mg/l. ,,D" mindenre alkalmatlan víz: a fenti kategóriákba be nem sorolt vizek. A minősítés során a hasznosítás szempontjából legfontosabb fenti összetevőkön kívül az adottságok, ill. szükségesség szerint más tényezőkre (fenol, kátrány, olaj, mérgező anyagok stb.) és a helyi körülményekre is figyelemmel voltak. A minősítés utóbb ismertetett rendszerének általános, intézményes bevezetését — elsősorban a rendelkezésre álló adatok viszonylag kis száma, továbbá a rendszer alkalmazásának munkaigényessége miatt — nem tartjuk időszerűnek. Törekedni kell azonban a bevezetés feltételeinek megteremtésére, sőt meggondolandó, hogy — egyelőre — néhány kitüntetett vízfolyásra — pl. mindazokra, amelyekre III. típusú vízgazdálkodási hossz-szelvényt kell készíteni — nem kellene-e a rendszer alkalmazását máris előírni. A naprakész nyilvántartás követelménye a vízminőségi adatokkal kapcsolatban úgy értelmezendő, hogy az újabb vízminőségvizsgálati eredményeket (elsősorban a vízfolyás vízminőségének megváltozását valamilyen műszaki beavatkozás következtében) a hossz-szelvényen helyesbítéssel át kell vezetni, ill. szükség esetén új hossz-szelvényt kell készíteni. III. ÖSSZEFOGLALÁS, TOVÁBBI FELADATOK Tanulmányunk a vízkészletgazdálkodási tevékenység mibenlétének, népgazdasági helyének és még napjainkban is szükségszerűen megvalósuló további gyors kibontakozásának körvonalazása után e tevékenység igen fontos munkaeszközének, a vízmérlegnek általános meghatározásával foglalkozik és röviden ismerteti a vízmérleg hazai gyakorlatban kialakult három fajtájának, az összesííő vízmérlegnek, a vízgazdálkodási idősornak és a vízgazdálkodási hossz-szelvénynek mibenlétét. (Az ún. vízgazdálkodási helyszínrajz a vízmérleg-paramétereket térképen tünteti fel a vízgazdálkodási hossz-szelvénynek a térkép síkjában való ábrázolásával. Módszertani szempontból azonos a vízgazdálkodási hossz-szelvénnyel, ezért nem tekintjük a vízmérleg külön fajtájának.) A tanulmány a vízgazdálkodási liossz-szelvény elvi és főként módszertani kérdéseivel foglalkozik részletesen. A vízgazdálkodási hossz-szelvénynek a hazai gyakorlatban eddig öt típusa alakult ki. (Az ún. potenciális vízgazdálkodási hossz-szelvény, amelyet Zsujja I. vezetett be [8j, tulajdonképpen a — meghatározásunk szerint értelmezett — vízgazdálkodási hossz-szelvény valamelyik típusának alkalmazása, ill. meghatározott célból történő továbbfejlesztése, ezért nem tekintjük külön típusnak.) A különböző típusok a) az alkalmazott koordináta-rendszer tekintetében, b) a vízmérleg-elemek különböző csoportosításával térnek el egymástól.