Vízügyi Közlemények, 1965 (47. évfolyam)

4. füzet - Domokos Miklós: A vízgazdálkodási hossz-szelvény

.560 Domokos Miklós Az elméleti helyesség és a gyakorlati használhatóság szempontjait sokoldalúan figyelembe véve az ismertetett öt típus közül a 6. ábrán bemutatott I. és IIK jelű típusnak a magyar vízkészletgazdálkodási gyakorlatban egységes — általában ajánlott, bizonyos esetekben kötelező — bevezelését javasoljuk. I. típusú vízgazdálkodási hossz-szelvényt az ilyen módon nyilvántartandó valamennyi vízfolyásra vagy vízfolyás szakaszra célszerű lenne készíteni. A III. típusú ábrát csak a hidrológiailag kellően ismert és emellett vízgazdálkodási szempontból is érdekes vagy érdekessé váló vízfolyásokra javasoljuk elkészíteni. Végül a tanulmány II. 5. részében a vízgazdálkodási hossz-szelvények vízminőségi adatokkal való ellátásával foglalkozunk. Itt a feladatmegoldás nehézségeinek felsorolására kellett szorítkoznunk, de javasoljuk az eddig szokásos — mindenesetre kezdetleges — megoldások fenntartását. A vízkészletgazdálkodás munkaeszköze, a vízmérleg, s ennek fajtái közül a vízgazdálkodási hossz-szelvény módszertanának kimunkálása, elvi megalapozása napjainkban a vízügyi-műszaki szakemberek egyik sürgető feladata. Ez a tanulmány még a jelenlegi helyzet felmérése szempontjából sem mondható teljesnek, elsősorban a tárgyalt anyag világszerte is újszerű volta és szerteágazó kapcsolatai miatt. Feladatunk, hogy népgazdaságilag is egyre fontosabb szakterületünk, a vízkészletgazdálkodás elvi-módszertani alapjait — hazai vizsgálatokkal és a külföldi eredmények alapos megismerése révén — gyorsan fejlesszük, ismereteinket és eredményeinket jól rendszerezzük és a vízgazdálkodási gyakorlatban való gyors és hatékony elterjedésükről gondoskodjunk. Általánosan felismert tény, hogy a Keretterv továbbfejlesztéséhez és a vízgazdálkodás fejlettebb szinten való megvalósításához sajátosan vízkészletgazdálkodási jellegű alapkutatásokat és hosszabb lejáratú kutatásokat is kell végezni. Ezeknek — az eddigi gyakorlattal ellentétben — a Vízgazdálkodás Távlati Tudományos Kutatási Tervében is kellő súllyal kellene szerepelniük. Szükségesnek tartjuk ezért, hogy a vízkészletgazdálkodás helyzetének naprakész nyilvántartását —- azaz a vízgazdálkodási mérlegek gyakorlati, folyamatos vezetését — elválasszák a vízgazdálkodási mérlegek módszertanát fejlesztő vizsgálatoktól. Az alábbiakban azokat az alapkutatás jellegű témákat soroljuk fel, amelye к kidolgozásának szükségességét már az elkészült Keretterv és az eddigi vízkészlet gazdálkodási tapasztalatok felvetették [17], s amelyek ezért elsősorban várna к megoldásra. Ezek: a vízmérleg általános kérdései közül: az összesítő vízmérleg, a vízgazdálkodási idősor és a vízgazdálkodási hoss zszelvény alkalmazásának célszerű köre ; a vízmérlegben összemért mennyiségek célszerű mértékegysége; a reprezentatív és a konkrét vízmérleg alkalmazásának köre, a vízkészletek terén: a hasznosítható felszíni vízkészlet értelmezése, különös tekintettel nem természetes összetevőinek (tározott többlet, bányavizek, szenny- és használt vizek, külföldön lekötött és a vízgazdálkodási egységek között átkönyvelt menynyiségek) meghatározására és csoportosítására; tavak vízgyűjtőterülete természetes felszíni vízkészletének értelmezése; a természetes felszíni vízkészlet reprezentatív idősorának értelmezése; a mederben hagyandó vízkészlet meghatározása;