Vízügyi Közlemények, 1965 (47. évfolyam)

1. füzet - Kovács György: A vízkészletmegosztás és hidrológiai kérdései

A vízkészletmegosztás 37nek véljük ezt a vízhozamot azért is, mert a szennyeződések csak időszakosan, hullámszerűen jelentkeznek és így rövid időre vagy a vízminőség romlását, vagy szükség esetén a vízkivételek korlátozását eltűrhetjük. Hozzávéve ehhez még azt a véleményünk szerint helyes törekvést — amit bizonyos mértékig a jugoszláv gyakorlat is tükröz —, hogy a mederben hagyandó vízhozam éven belül változzon és idomuljon részben a természetes vízjáráshoz, részben a ténylegesen jelentkező igényekhez, azt javasoljuk, hogy folyóink jelenlegi szennyezettségét is figyelembe véve a mederben hagyandó vízhozamot a havi legkisebb vízhozam százalékában, a százalék számszerű értékét pedig a helyi adottságok figyelembevételével állapítsuk meg. Az elmondottak szemléltetésére a tiszabecsi szelvényben a napi vízhozamok havi tartósságát szemléltető görbeseregen 3. ábraként bemutatjuk a különböző idézett előírásoknak, illetőleg kialakult gyakorlatoknak megfelelő mederben hagyandó vízhozamot. Azért ezt a szelvényt közöljük, mert a szomszédos tiszaújlaki (Vilok-i) szelvényre vonatkozóan rendelkezésünkre állnak olyan szovjet távlati elképzelések, amelyek itt a mederben lekötött hozamot 20 m

3/s-ra veszik fel, és így itt eggyel több adat szemléltető összehasonlítása lehetséges. Összefoglalva a fejezetben kifejtett érveket, a mederben hagyandó vízhozam meghatározására az alábbi javaslatot tesszük: a) A mederben hagyandó hozamot minden esetben a vizsgált szelvény hidrológiai adataiból állapítsuk meg olyan módon, hogy a vizsgálatot az adatsor hónapokra bontásával végezzük el és mennyiségét az illető hónap eddig észlelt legkisebb vízhozamának %-ában adjuk meg. b) A jelenlegi helyzetet jellemző vízmérlegek összeállításában — különösen a Tisza| vízgyűjtőjében, ahol a Bodrogon és a Sajón erős határon túli szennyeződés jelentkezik, általánosítva pedig minden szennyvízzel erősen terhelt vízfolyásunkon— a mederben hagyandó vízhozamot a havi legkisebb vízhozam 75%-ában vegyük jel. c) A távlati tervekben feltétlenül számolnunk kell a szennyeződések csökkenésével, mert ennek — ha másként nem is, az említett szennyvíztározással feltétlenül — műszaki lehetősége biztosított, és megoldása gazdaságilag minden esetben indokolt. Ezért feltételezhetjük, hogy a mederben hagyandó vízhozam értékét a jövőben csökkenthetjük majd. Párhuzamosan azonban feltétlenül vizsgálnunk kell, hogy milyen műszaki intézkedések (pl. a szennyvízterhelések csökkentése) szükségesek ehhez, és ezeknek milyen gazdasági hatásai jelentkeznek. A megosztási arányok vizsgálata A vízkészletek megosztására vonatkozó elvek ismertetése előtt feltétlenül rögzítenünk kell azt a tényt, hogy a vizsgálat nem szorítkozhat csak a határt alkotó vagy azt metsző vízfolyás egy meghatározott szelvényére, vagy szakaszára, hanem ki kell terjednie a mellékfolyókon végrehajtott intézkedéseknek a vizsgált folyóra gyakorolt hatására, továbbá arra is, hogy a kérdéses folyószakaszon vagy afölött végrehajtott vízkivétel hogyan befolyásolja a határfolyó befogadójának vízjárását. Összefoglalva, minden esetben a szorosan összefüggő, teljes vízrendszer vizsgálatát kell megkívánnunk. A megosztásra vonatkozó elveket általában három jő csoportra oszthatjuk. Az első csoport érvényesítése esetében tulajdonképpen megosztásról nem beszélhetünk. Ebbe a csoportba soroljuk ugyanis a territoriális és az integritási elv merev