Vízügyi Közlemények, 1965 (47. évfolyam)

1. füzet - Kovács György: A vízkészletmegosztás és hidrológiai kérdései

A vízkészletmegosztás 31A nemzetközi érdekeltségű vízgyűjtőterületeken jeltétlenül szükséges vízgazdálkodási együttműködés csak az egymás érdekeit figyelembe vevő kétoldalú egyezmények alapján lehetséges. Példaként megemlítjük a Magyar Népköztársaságnak Szovjetunióval, Jugoszláviával, Csehszlovákiával és Ausztriával kötött egyezményét, amely azt mutatja, hogy a vízgyűjtő magasabb területein elhelyezkedő ország, elismeri a szomszédos területek igényét. Hasonló példa az India és Pakisztán által kötött vízügyi egyezmény [2], amelynek angol nyelvű elemzését az [1] és [4] jelű, magyar ismertetését pedig a [8] irodalmi hivatkozásban találhatjuk meg. Hasonló kétoldalú vízügyi egyezményt ismertetett J. Hathi is [5], amelyet az Indiai Államszövetség két állama kötött a Chambal folyó vízhasznosításával kapcsolatosan. Ziegler K.-lyal teljesen megegyező következtetésre jutottak az ENSZ védnöksége alatt megtartott szeminárium résztvevői is [3]. Megvitatták a nemzetközi érdekeltségű vízfolyások hasznosítása érdekében a Nemzetközi Jogászok Egyesületének New-Yorkban tartott értekezletén készített számos „elfogadott elv" fogalom-meghatározásának tervezetet. Ezek hasznosságát és alkalmazhatóságát vizsgálva a vélemények megoszlóak voltak. Abban azonban teljes volt az egyetértés, hogy a jogszabályok meghozatalában az egyenlő igazság elvének kell érvényesülnie, és megállapították, hogy a fogalmak kidolgozásakor a jogi és műszaki szakemberek között a legszorosabb együttműködés szükséges. Lerögzítették, hogy a kérdések rendezésének legkielégítőbb módja a kétoldalú szerződés lehet, mert ha a megoldást a nemzetközi jogra való hivatkozással erőszakolják ki, rendszerint nem vezet eredményre. Annak elismertetése ugyanis, hogy az egyik államnak joga van nemzetközi jelentőségű lépést tenni valamely ügy elintézése érdekében, gyakran kedvezőtlenebbül befolyásolja az államok közötti viszonyt, mint amilyen az akkor lenne, ha a megoldást az együttműködés szellemében keresték volna. Igen érdekesen egészíti ki ezt az összefoglalást az a legújabban megjelent tanulmány, amely az indiai Mysore állam vízgyűjtő területén kialakult vízjogi vitákat ismerteti [21]. A cikkből szó szerint idézzük azt a részt, ahol a szerző, K. Padmanabhan felsorolja a vízfolyásokra vonatkozó nemzetközi jogszabályoknak széles körten elismert elveit. Ezek az alábbiak: „...A természet adományai az egész emberiség javát szolgálják és ezért nem lehetséges az emberiség egy részének ezek felett olyan jogokat megszerezni, és gyakorolni, amelyeknek következtében mások hasonló jogaiktól és az élvezet lehetőségétől megfosztatnak, mert minden ember közös joga, hogy a gondviselés gyönyörű ajándékaiban egyformán részesüljön. . ." (F. J. Berber: ,,Á folyók a nemzetközi jogban" c. munkájából.) „. . .A folyó torkolatánál és a vízfolyáson sorban a legutolsó helyen levő államnak jogában áll követelni, hogy a vízfolyások természetes hozama a magasabban fekvő államokból megszakítás nélkül lefolyjék a vízhasználatok fennálló és gyakorolt jogainak kielégítésére. . ." (F. J. Berber: „A folyók a nemzetközi jogban" c. munkájából.) ,,. . . Minden folyórendszer természetes és oszthatatlan fizikai egységet alkot, és mint ilyen, oly módon hasznosítandó, hogy az általa szolgált egész emberi közösségnek a lehető legtöbb előnyt biztosítsa, függetlenül attól, hogy ez a közösség egy vagy több politikai egységre oszlik. . ." (H. A. Smith: ,,A nemzetközt vízfolyások gazdasági hasznosítása" e. munkájából.) ,,.. .A víziút fizikai értelemben oszthatatlan egységet alkot. A történelmi, események következtében a politikai határok és a vízfolyásokban való részesedés megváltozhatnak, azonban a folyók továbbra is változatlanul folytatják