Vízügyi Közlemények, 1965 (47. évfolyam)

3. füzet - Baranyi Sándor: A Tisza 1964. évi árvize

MEGEMLÉKEZÉSEK SIKÓ ATTILA 1897-1965 Július 28-án, életének 67. évében hunyt el, de betegsége már hosszabb ideje visszavonultságra kényszerítette. Pedig szerette a hivatását, kiváló sztatikus volt, és betegen is, életének szinte utolsó pillanatáig, sztatikai kérdések foglalkoztatták. Kedvelt témája az inhomogén talajon folytonosan felfekvő egyenlőtlenül terhelt tartók méretezése volt. A vízimérnöki gyakorlatnak ezt a csőzsilipek és csővezetékek tervezésével kapcsolatban felmerülő kényes feladatát tárgyalta a „Gyakorlati módszer rugalmas alátámasztású csövek és tartók hosszirányú méretezésére. Csuklós csövek" c. dolgozatában (Vízügyi Közlemények, 1950/3—4. szám), majd „Az Erdős-féle csőzsilip méretezési módszer felülvizsgálata és javítása" című tanulmányában (Vízügyi Közlemények 1951/2. szám). Ebből a tárgykörből vette 1960-ban megvédett kandidátusi értekezésének anyagát is (Változó rugalmasságú alapon nyugvó tartók egyensúlyi vizsgálata. Mély építéstudományi Szemle, 1960.) A talaj, a mélyépítő mérnök kemény ellenfele, más vonatkozásban is érdekelte. Nyomtatásban 1933—35-ben megjelent első írásai közt több talajmechanikai tárgyú ismertetés van. Mindez bizonnyal olyan munkák kritikai feldolgozása, amelyeket tervező tevékenysége kapcsán olvasott. Mert ha szerette, sőt művelte is az elméletet, ízig-vérig gyakorlati mérnök volt. A Soroksári Dunaág rendezési munkálatainál, ill. a Budapesti Kikötőépítési Kormánybiztosságnál kezdte munkásságát, résztvett a nicki Rába-gát kiviteli munkáiban és ellenőre volt a szolnoki gabonatárházak építési munkáinak. A harmincas években a Vízrajzi Intézet tervezési osztályán értékesítette tapasztalatait. Mint bíráló, éles szemmel mutatott rá a tervek sebezhető pontjaira és a hasonló jellegű munkák korai előfutáraként irányelveket dolgozott ki, többek közt a vízmosáskötő gátak tervezéséhez. Neve és alapossága hamarosan országszerte ismertté lett. Számos tervezési megbízást kapott különböző vízitársulatoktól. Megvalósult művei közül kiemelkedik a tiszaburai csőzsilip. Tervezői tevékenysége kapcsán a hidraulikával is foglalkoznia kellett. Es már az e tárgykörbe vágó első dolgozatával (Különböző alakú nyílásokon szabadon átbukó vízmennyiség meghatározása számítással és szerkesztéssel, különös tekintettel a vízmosáskötő gátakra. Vízügyi Közlemények, 1934/3. szám) jelentős sikert ért el: képleteit átvette a külföldi szaksajtó, és ennek nyomán J. Duhm ismert kézikönyvébe is belekerültek. „Altalajvízáramlás szádfal körül" c. tanulmányának (Vírügyi Közlemények, 1949/3—4. szám), amelyben a komform leképezés érdekes alkalmazását mutatta be, ugyancsak élénk visszhangja támadt a határokon túl.