Vízügyi Közlemények, 1965 (47. évfolyam)

1. füzet - Kovács György: A vízkészletmegosztás és hidrológiai kérdései

26 Kovács György Tudomásunk szerint a környező államokban is készülnek, illetőleg készültek különböző mélységű, hasonló rendeltetésű rendezési vagy kerettervek. Ezek adatcseréjét is feltétlenül meg kell szervezni annak érdekében, hogy a vízkészletek reális szétosztása megtörténhessék. 2. Az értékelés és az elemzés egységes metodikája Ezen a fejezeten belül is külön kell választanunk a hidrológiai és a gazdasági adatok elemzésének és értékelésének kérdését. Világszerte alkalmazott a várható szélsőséges hidrológiai adatok meghatározására a valószínűségszámítás módszere. Ez a vizsgálat — éves valószínűség meghatározásakor — általában azzal indul meg, hogy a megbízható adatokkal rendelkező idősor minden évéből kiválasztjuk a legnagyobb, vagy a legkisebb adatot, aszerint, hogy az árvizek vagy a kisvizek előfordulási valószínűségét kívánjuk meghatározni. Az adatsor, amelyből ez a kiválasztás megtörténik, akár a vízállások, akár a vízhozamok napi sora lehet. Legtöbbször azonban a vízhozamadatokat használjuk akkor is, ha a vízállások valószínűségét kívánjuk meghatározni. Ennek oka az, hogy a vízhozamok sora, ha az időben változó vízhozamgörbéket helyesen határoztuk meg, homogénnek tekinthető, míg a vízállásadatokat előbb a mederváltozások figyelembevételével korrigálnunk kellene. Az elmondottak szerint kiválasztott adatokat nagyságrend szerint rendezzük és az így kapott sorból vagy grafikusan (Hasen-féle valószínűségi skála), vagy közelítő képletek segítségével (tapasztalati valószínűség), vagy meghatározott elosztású típusgörbe (

Pearson III) jellemzőinek matematikai összefüggése alapján számítjuk a meghatározott valószínűségű (0,1; 1,0; 5,0; 10,0%-os) értékeket, amelyek előfordulásának ismétlődését tehát adott évenként (1000; 100; 20; 10 év) egyszer várhatjuk. A napi adatokból meghatározott éves valószínűséghez hasonlóan számíthatjuk az egy-egy hónapra vagy évszakra (pl. tenyészidő) jellemző valószínűséget ugyancsak napi adatokból. A napi adatokhoz hasonlóan kiindulásul felhasználhatjuk a dekádközepeket is. Ilyenkor minden évből, évszakból vagy meghatározott hónapból — attól függően, hogy a vizsgálat évre, évszakra vagy csak egy hónapra vonatkozik — kiválasztjuk a legnagyobb vagy legkisebb dekádközepet és ezeket állítjuk nagyságrendi sorba. Tovább átlagolva használhatunk a vizsgálathoz havi közepeket is. Ilyenkor természetesen, ha meghatározott hónap jellemzőit vizsgáljuk, a szélsőséges érték kiválasztása elmarad, mert egy hónapot csak egy adat jellemez. Ha tehát 25 éves adatsorból havi közepes vízhozamok alapján kívánjuk pl. az augusztusban várható vízhozamok valószínűségét meghatározni, a 25 augusztusi havi közepes vízhozamértéket kell nagyságrendi sorba állítanunk. A valószínűségszámítás elmondott alkalmazására példát az 1. ábrán mutatunk be. Az alapul szolgáló adatsor a Tisza tokaji szelvényének napi vízhozamsora volt az 1901—1950. évekből. A vizsgálat célja a különböző éves valószínűséggel várható legnagyobb hozamok meghatározása volt. A folyamatos görbe a Pearson III. típusú elosztási görbe alapján meghatározott kapcsolatot mutatja, míg a pontok a közelítő összefüggések egyikével számított tapasztalati valószínűséget mutatják. Az előfordulási valószínűség meghatározására szolgáló eljárás a Duna és a Tisza vízgyűjtőjén osztozó államok vízügyi szolgálataiban is általánosan elfogadott, bár mint az irodalomban is közölt sokrétű vita mutatja, az eljárást csak erős kritikával alkalmazhatjuk. Hazánkban éppen ezért az a gyakorlat alakult ki, hogy csak a