Vízügyi Közlemények, 1965 (47. évfolyam)

1. füzet - Kovács György: A vízkészletmegosztás és hidrológiai kérdései

A vízkészletmegosztás 41várható árvízi hozamok meghatározására használjuk a valószínűségszámítást, azonban ekkor is tartózkodunk a rendelkezésünkre álló adatsor hosszánál lényegesen nagyobb, azt tízszeresen meghaladó időtartamra való következtetésektől. Példaként említhetjük ezzel kapcsolatosan a magyar vízügyi szolgálat nemzetközi gyakorlatából az Ér mértékadó árvízi hozamának a meghatározását. Ennek értékét a román szakértőkkel folytatott tárgyalások alapján 5 %-os valószínűségű vízhozamként rögzítettük [11]. A vízkészletek számbavételekor a kisvízi hozamok jellemzésére azonban nem alkalmazzuk ezt a módszert. A vízmérlegek készítése során ugyanis — a vízfelhasználók hiánytűrését is figyelembe véve — nem kívánjuk meg az igények százszázalékos kielégítését, ezért nem szükséges a várható kisvízi hozamoknak a kevésbé megbízható valószínűségszámítás módszerével történő számítása. Megelégedhetünk a megfelelő hosszú adatsorból meghatározott tartóssági jellemzők alkalmazásával, csupán a tűrés fokának felvételekor kell szem előtt tartanunk a kiindulásul használt adatok jellegét. Minthogy a valószínűség és a tartósság egymáshoz igen hasonló fogalmak, a félreértések elkerülése érdekében szükségesnek tartjuk, hogy megadjuk az utóbbinak is pontos definícióját és ismertessük meghatározásának módját. A tartósság a vizsgált adathalmaz egg kiválasztott adatánál nagyobb adatok arányát adja meg az összes adat számához viszonyítva, százalékban. Ha az elemzett adathalmaz pl. egy meghatározott szelvény napi vízhozamadatait tartalmazza adott évsoron belül, akkor a vizsgált időszak napi vízhozamtartósságát határozzuk meg. Ugyanígy kiindulási adathalmazként felhasználhatjuk az évsor napi vízhozamaiból számított dekádközepeket is. Ekkor a közepes dekádvízhozamok tartósságát kapjuk meg. Ha az adathalmazba a vizsgált évsor mindennapi vízhozamát belefoglaljuk, akkor a napi vízhozamok éves tartósságát számítjuk. Elvégezhetjük a vizsgálatokat úgy is, hogy a vízjárás éves ingadozásának, vagy egy-egy évszak vízjárásának jellemzése érdekében egy-egy év napi adatait több csoportra bontjuk és a kiválasztott évsor azonos csoportjaiba tartozó adatokat vonjuk össze külön-külön kiindulási adathalmazként. így az év kiválasztott szakaszára (pl. a 1. ábra. A különböző valószínűséggel várhaló árvízi hozamok a Tisza tokaji szelvényében Рис. 1. Поводочные расходы реки Тисса в створе ТОКАЙ, ожидаемые с разной вероятностью Fig. 1. Débits de crue à prévoir avec diverses probabilités dans le profil de la Tisza à Tokaj