Vízügyi Közlemények, 1965 (47. évfolyam)

1. füzet - Kovács György: A vízkészletmegosztás és hidrológiai kérdései

A vízkészletmegosztás 25végre, hogy mindkét fél egy, a saját területén levő szelvényre vonatkozóan elkészíti a szükséges hidrológiai vizsgálatokat, majd a napi vízhozamoknak az összehasonlítása során kiszűrik a kiugróan eltérő időszakokat. Ezek okozati elemzésével és más szomszédos szelvények adatainak együttes vizsgálatával, vagy ezek hiányában a hidrológiai hasonlóság elvének, esetleg meteorológiai adatoknak (csapadék, fagy) felhasználásával meghatározzák a vizsgált szakasz legvalószínűbbadatsorát. További nehézséget okoz az, hogy a legutóbbi években, amikor vízhozamstatisztikánk egyébként a legmegbízhatóbb, a már kiépült vízhasználatok — elsősorban az öntözővíz kivételek — miatt a vízhozamadatok nem a természetes vízjárást jellemzik, hanem a vízkivételekkel csökkentett vízhozamokat adják meg. A vízmérleg készítése és a készletek szétosztása során pedig feltétlenül a természetes állapot jellemzőiből kell kiindulnunk, mert a vízelvonások időben változó volta miatt másként homogén adatsort nem kaphatunk. A természetes vízhozamok sorának meghatározása érdekében feltétlenül szükséges ezért reprodukálnunk az érintett vízgyűjtő területen korábban már működött, és a vizet elhasználó vízkivételek adatait. Ezt az adatsort olyan hosszú időszakra visszamenően kell összegyűjtenünk, amióta a vízkivételek százalékos aránya a lefolyó vízhozamokhoz viszonyítva jelentős. Minimális igény az, hogy a vízkivételeknek a havi átlagos értékét meghatározzuk, és ekkor a hónap minden napjára meghatározott lefolyási értéket ezzel az átlaggal javítjuk. Megemlítjük, hogy a bukaresti ISCH és a budapesti VÍZITERV közös munkájaként a Maros és a Szamos folyóra készített hidrológiai tanulmánysorozat [10] példát tartalmaz mind a mederváltozás közös vizsgálatára, mind az öntözővízkivételek miatt szükséges korrekciók végrehajtására, mindpedig a vízhozamadatsornak a napi adatok egyeztetésével történő összehangolására. Az öntözés miatt bekövetkező vízhozamváltozások részletes elemzését végeztük el a tiszai hozamok homogénné tétele érdekében is [19]. A vízhozamstatisztikai adatok nemzetközi egyeztetésére további példát találhatunk a csehszlovák—magyar közös Duna-szakasz vízerőkészletének hasznosításával kapcsolatos tervekben. A hidrológiai adatok mellett a helyes vízkészletmegosztás érdekében feltétlenül szükségesek a vízfolyás szennyezettségét jellemző adatok is. A biológiai és kémiai állapot számszerű értékelése összetett és nehéz feladat. Hazánkban a VIT U KI (Darab K. és Szebellédy L-né) [18] illetőleg a VÍZITERV (Bessenyeii I.) [15] foglalkozik a kérdéssel és részben az oxigénfogyasztást, részben a biokémiai oxigénigényt javasolják ilyen jellemzőként. A téma egységes rendezése a KGST keretében indult meg és az első eredmények rögzítése már meg is történt [20]. A fizikai földrajzi adatokkal kapcsolatban rögzítenünk kell még azt a kívánságot, amely a már említett brit-columbiai vitán is elhangzott. Eszerint a különböző államokban felhasznált adatok gyűjtésének, feldolgozásának és közlésének, valamint az erre vonatkozó terminológiának az egységesítése szükséges és hasznos volna. A fizikai földrajzi adatok mellett legfontosabbak — amint az idézett szemináriumi anyag említi — a vízgyűjtő területre vonatkozó szociális és gazdasági adatok. A vízmérleg kiadási oldalát, az igények összevetését, súlyozását és rangsorolását csak ezek alapján állíthatjuk össze. Ezen a téren hazánkban igen nagy fejlődést jelent majd a most munkában levő országos és területi vízgazdálkodási keretterv.