Vízügyi Közlemények, 1965 (47. évfolyam)

3. füzet - Sulyok-Schulek Béla-Bácsi Elek: Kombinált öntözés a folyók téli vízhozamának felhasználásával

352 Sulyok—Schulek В. és Bácsi E. nem mutat, tarozásra bármelyik alkalmazható. Mivel a tározást egy-egy alkalommal 40 mm körüli öntözővízmennyiséggel kell lebonyolítani, az a kár, amit a talaj szerkezetében okozunk, jó agrotechnika mellett gyorsan kiküszöbölődik. Az öntözés szempontjából csökkent jelentőségű nyári periódus célszerű és a természethez legközelebb álló öntözési módja az esőztetés, mely az ismertetett módon nem törekszik természetellenes tározásra, s javaslatunk szerint hátrányai mérséklődnek, előnyei túlsúlyba kerülnek. Mind az árasztás, mind az áztatás — sekélygyökérzetű növények öntözéseinek kivételétől eltekintve — lehetőleg mellőzendő. Az altalajöntözés szintén nem alkalmas a nyári periódus alatti öntözések céljára. A gazdasági év egész tartamára kiterjedő öntözésen két szélsőségesen különböző módszer osztozik : a téli periódus az altalaj, a nyári az esőztető öntözésé. A kombinált öntözés ily módon — úgy hisszük — a csapadékpótlás legmagasabb színvonalát jelenti. A kombinált öntözés bevezetésével a „mennyit öntözzünk" kérdése kiküszöbölődik, mert ezt a 15 cm-es beázás és az 1,6 : 1 arány megszabja. Az öntözővíz normák kérdése általában tárgytalanná válik. A „mikor öntözzünk" kérdése azonban módosul. A tenyészidő tartama alatti egyenlő időközökben ködszerűen végzett éjjeli öntözés minden növényféleség öntözési időszakának és kritikus időpontjának nedvesség-szükségletét biztosítja. A „mikor ne öntözzünk" lesz a termelő problémája, a virágzás, érés stb. időszakok alatti öntözések szükség szerinti mellőzésével. A tározó öntözés gondolata köztudomásúlag nem új keletű. Nálunk is felmerült főleg a vetés előtti tározó öntözés alakjában, pl. a bizonytalan eredményű őszi lucernavetéssel kapcsolatban is. Hogy még sem fejlődött ki, annak két oka lehet. Éspedig : 1. túl nagy tározó vízmennyiséget véltek szükségesnek, s ez elijesztőleg hatott, mert 2. úgy vélték, hogy az előre amúgy sem tudható mennyiségű téli csapadék a tározással növelve nagymérvű kockázattal fenyeget. Ezek az okok az ismertetett módon gyakorlandó kombinált öntözéssel, mely tulajdonképpen a száraz gazdálkodás mértéktartó és organikus továbbfejlesztése — kiküszöbölődnek. Az öntözés éppúgy, miként a trágyázás hovatovább rangkülönbség nélkül minden földet egyformán megillet, mert rövidesen csak az a terület lesz „föld", amely öntözésre be van rendezve. * * * Befejezésül meg kell említenünk, hogy a javasolt öntözési eljárással szemben szakkörökben észrevételek merültek fel. Ezeket összefoglalva válaszunkkal együtt az alábbiakban közöljük: 1. Az október—novemberi tározások végrehajtását az esetleg még folyamatban levő mezőgazdasági munkák akadályozhatják. Bár a tározásra e két hónapot javasoltuk, Magyarországon erre még december első fele is általában alkalmas szokott lenni, s így pl. az esős október okozta időkiesés részben, vagy egészben pótolható. 2. A különböző talajok vízgazdálkodása különböző, következésképpen a kombinált öntözés végrehajtása sem lehet egységes.