Vízügyi Közlemények, 1965 (47. évfolyam)

3. füzet - Sulyok-Schulek Béla-Bácsi Elek: Kombinált öntözés a folyók téli vízhozamának felhasználásával

Kombinált öntözés .'545 a gazdasági év kezdetén gyakorlati értelemben kiszáradtnak volt tekinthető. Л nedvességösszegező sokszögvonal szerint a téli periódusban, március végén. 152 mm nedvesség gyülemlett össze illetve tározódott a talajban. A nyári periódusban viszont 79, összesen tehát 231 mm. (A csapadékból származó nedvesség számítása közelítő értékű számítással a hőmérsékleten alapul.) Ezt a nedvességmennyiséget a növény a 2. grafikon szerint használja fel. E grafikon a tenyészidő alatti növekedés sokévi mérésen alapuló ábrája, s mivel a növekedés megközelítőleg arányos a nedvességfogyasztással, ez utóbbira nézve is mérvadó. A nedvességek aránya 1,9 : l-hez, ami a nyári csapadék elégtelenségére mutat. Az átlagos beázás bekövetkezett, de ehhez kb. 20 mm nedvesség többlet — kb. 80 mm csapadék többlet — lett volna szükséges az 1,6 : 1 arány szerint az általános átlagtermés biztosítására. A nedvességfogyasztás októbertől körülbelül március végéig, gyakorlati értelemben zérusnak tekinthető. Ettől kezdve kb. július elejéig, a ,,b" pontig, két közegből, a talajból és a levegőből történik. Ekkor a növekedés nagy része a grafikon szerint már lezajlott, s egyben a talajban tározott nedvességmennyiség kimerült. Ez időpont után a nedvességfelhasználás csupán egy közegből, a levegőből történik egészen a „c" nyugalmi pontig. A kétféle nedvesség számértékeinek különbsége a tározás fontosabb voltát valószínűsíti, amire bevezetőnkben már utaltunk; de a grafikon erre szabatos bizonyítékot is nyújt. Ha ugyanis nyáron egyáltalán nem lenne csapadék, a növekedés ez esetben is lejátszódna, csökkent mértékben, csupán a 152 mm-nyi tározott nedvességből az 1. grafikon szerint. Ez az elmaradó téli, tehát kizárólag nyári csapadék mellett nem állhat elő, mert a nyári évszak 200—250 mm körüli csapadéka, mely ez esetben egyben az egész gazdasági év összcsapadéka is, sivatagi éghajlatra jellemző, mely alatt a mérsékelt égöv flórája nem alakulhat ki. Ha a nyári periódusban az ábra szerint 4x100 mm vízmennyiséggel öntöznénk, a keletkező nedvesség mindössze 76 mm lenne, a növekedés pedig a 3. grafikon szerinti. Reá mutatunk arra, hogy a március végéig összegyülemlett 152 mm, mely ennek történetesen kétszerese, mintegy 200 mm téli csapadékból keletkezett. Ha tehát a téli periódusban módunk lenne további 200 mm-t kiöntözni, úgy összesen 2 X152 = 304 mm nedvesség halmozódna föl, amiből nyári csapadék nélkül is szintén a 3. grafikon szerinti növekedés állna elő, mert az ezt létrehozó nedvességmennyiségek összege 152 + 79 + 76 = 307 mm, tehát kereken ugyanennyi. A nemzeti termelés úgyszólván minden ágának vízigénye nemcsak nálunk, de világszerte mindenütt fokozódik. Ennek kielégítése folyton növekvő gondot okoz. Az a kb. 50%-os öntözővíz megtakarítás, melyet a kombinált öntözés lehetővé tesz, úgy hisszük megvilágítja ennek az eljárásnak nemcsak Magyarországra korlátozódó jelentőségét. i Megemlítjük, hogy a növekedési grafikonok téli almára vonatkozó sok évi mérések és megfigyelések eredményei. A levont következtetések azonban általános érvényűek, tehát mérvadók pl. a búzára éppúgy, mint a cukorrépára, csak a növekedési időszak hossza, s a talajból kifogyott nedvesség időpontja lesz rövidebb és koraibb, illetve hosszabb és későbbi mint az elemzett 2. grafikon azonos fogalmi! tényezői. Ezek után nézzük meg, hogy téli, illetve nyári periódusban melyik öntözési módszer áll a természethez legközelebb. Mivel a téli évszak alatt a csökkent párolgás folytán a ma használatos öntözési módok hatásfoka lényeges különbséget 5 Vízügyi Közlemények