Vízügyi Közlemények, 1965 (47. évfolyam)

1. füzet - Kovács György: A vízkészletmegosztás és hidrológiai kérdései

24 Kovács György A tárgyalás első részében, amely az általános elveket ismerteti, vezérfonalként azt a négy főszempontot fogadjuk el, amelyek az Egyesült Nemzetek védnöksége mellett Brit-Columbia egyetemén rendezett, a nemzetközi érdekeltségű folyóvölgyek fejlesztésével és igazgatásával kapcsolatosan szervezett szemináriumon, a vita alapján, mint alapvető kérdések felmerültek [3]. Ezek szerint a nemzetközi vízrendszerek hasznosítását és az ezzel kapcsolatos általános vízgazdálkodási tervek előkészítését elsősorban a következők akadályozzák : 1. az alapadatok hiánya; 2. az értékelés és az elemzés metodikájára vonatkozó és minden érdekelt fél által egyaránt elfogadott előírások és szabványok hiánya; 3. a nemzetközi jog széles körben alkalmazható elveinek a hiánya; 4. a tervezés és a fejlesztés munkáját elvégezni tudó szakemberek, továbbá a megfelelő adminisztratív gépezet hiánya. A felsorolt négy kérdés közül az utolsó a Duna és a Tisza völgyében, az itt levő országok régi és fejlett vízgazdálkodási és vízépítési szervezetének a figyelembevételével nem jelentős, mert mindegyik állam rendelkezik megfelelő szakemberekkel, az adminisztratív kérdések pedig a 3. pontban említett jogi kérdések megoldása során tisztázhatók. Ezért ezzel a problémával külön nem foglalkozunk. Az 1. és a 2. pontban felsorolt kérdések nem tartoznak szorosan vizsgálni kívánt témánkhoz, az egységes áttekintés érdekében azonban röviden összefoglaljuk azokat a tapasztalatokat, amelyek ezen a téren eddig összegyűjthetők voltak. A második részben az általános elvek ismertetése után összefoglaltuk a vízkészletek megosztására felmerült, vagy szóba jöhető javaslatokat, kiemelve az általunk reálisnak ítélt elveket. ï. A NEMZETKÖZI ÉRDEKELTSÉGŰ FOLYÓK VÍZGAZDÁLKODÁSI KÉRDÉSEINEK ÁLTALÁNOS ELVEI 1. A hasznosításhoz szükséges alapadatok A szükséges alapadatok közül elsőrendűek a vízrendszer vízjárását jellemző hidrológiai adatok. Ezen a téren a Duna, a Tisza és mellékfolyóik világviszonylatban is a legjobban feltárt vízrendszerekhez tartoznak. A legtöbb folyón találunk olyan szelvényt, ahol már több mint 50 éves vízállás megfigyelés áll a rendelkezésünkre. Nehézséget az okoz csupán, hogy a vízhasznosítási kérdésekben nem elégséges a vízállásadatok ismerete, hanem feltétlenül a vízhozamadatok elemzése szükséges. Olyan összefüggő vízhozamészlelés, illetőleg hosszabb időn keresztül rendszeresen és kellő sűrűséggel végzett vízhozammérés, amelyből megbízható vízhozamstatisztika összeállítható lenne, kevés szelvény kivételével csak az utolsó évtizedről áll rendelkezésünkre. A vízhozamgörbének a korábbi vízállásadatokkal való összevetése a mederváltozások miatt közvetlenül nem lehetséges. Minthogy az eddigi tapasztalatok szerint minimálisan 25—30 éves adatsor meghatározása szükségesnek ítélhető, feltétlenül foglalkoznunk kell a mederváltozások vizsgálatával és ennek alapján kell megkísérelnünk a vízhozamgörbék időben való extrapolálását. A határt alkotó vagy a határt metsző vízfolyásokon ez a munka legcélszerűbben úgy hajtható