Vízügyi Közlemények, 1965 (47. évfolyam)

3. füzet - Sipos Béla: Lengyelország árvízvédelme

Lengyelország árvízvédelme 331 csak az 1945-től 1953-ig terjedő 9 éves időszak, valamint az 1934. év — miután erről pontos adatok álltak rendelkezésre — árvízkárait vették figyelembe. A módszer kidolgozásához szükséges számításokat az alábbi lépésekben végezték [1]: a) A maximális vízhozamok megállapításához a Visztulának és mellékfolyóinak a lengyel kárpátaljai típus területen levő, az 1893-tól 1953-ig terjedő időszakban észlelési adatokkal rendelkező 30 vízmércéjét jelölték ki. b) A terület „árvizességét" képlettel jellemezték, mely szerint: ±h

tFl ± h,L, К = 0,5 ~ + ^ 2 F

( 2L

t l l ahol h

r a vízgyűjtő terület „árvizességének" mutatója hj a vizsgált évek legnagyobb vízmérce leolvasásai a maximális árvízszint százalékában Fj a vízmércéhez tartozó vízgyűjtőterület (km

2) L; a vízmércéhez tartozó folyószakasz hossza (km) c) Összefüggéseket állapítottak meg a különböző öblözetekben a jelenlegi hidrológiai és hidraulikai viszonyok mellett az „árvizesség"-i mutatók és az árvízkárok nagysága között. d) A különböző árvízi öblözetekben megállapították a többévi elméleti árvízkárok átlagértékét. Az 1893—1953 időszak árvizeinek elemzése alapján megállapították a vizsgált lengyel kárpátaljai területre az árvízkárok évi átlagának elméleti nagyságát, mely 56,15 millió zlotyt tett ki. Ezt az összeget a vizsgált terület folyóinak vízgyűjtőterületére az alábbi módon osztották fel: Dunajec 29%, San 24%, Visztula 14%, Viszloka 10%, Sola 8%, Raba 7%, Skawa 5%, Kis Visztula 3%, összesen 100%,. A lengyel kárpátaljai területhez hasonlóan számították ki a többi, fontosabb lengyelországi folyóra, elsősorban az Oderára az árvízkárok elméleti értékeit. Megállapítható volt, hogy az árvízkárok zöme a Kárpátalján jelentkezik. Az elvégzett számítások alapján a kárpátaljai árvízkárok az országos károk 65%-ára adódtak. így, miután a népgazdasági tervezés részére végzett számítások a kárpátaljai árvízkárokat átlagosan évi 56 millió zlotyban állapították meg, Lengyelország évi átlagos árvízkára kb. 86 millió zlotyra tehető. Ez a számítási módszer természetesen nem adhat pontos értékeket, de a népgazdasági tervezésnek jó közelítő adatokat szolgáltathat, s lehetővé teszi a nagyságrendiség megállapítását. A lengyel vízügyi szakemberek — amellett, hogy az ismertetett eljárást a népgazdasági tervezés és a vízügyi munkák súlyozása szempontjából hasznosnak tartják — kihangsúlyozzák, hogy a vízügyi építkezéseknél, a vízi műtárgyak méretezésénél nem fogadhatók el ezek az értékek a tervezés alapadataként, hanem mindig számolni kell a 10% -os, az 1%-os es bizonyos esetekben a 0,1%-os előfordulási valószínűségű katasztrofális árvizek jelentkezésének lehetőségével is. Szükségesnek tartották a folyók sorrendbe állítását, rangsorolását árvízvédelmi szempontból. Az előbbiekben ismertetett s az árvízkároknak megállapítására vonat-