Vízügyi Közlemények, 1965 (47. évfolyam)

3. füzet - Alföldi László: Budapest hévízkutatási kérdései

324 Alföldi László Az artézi víztermelés tapasztalatai ezenkívül azt is igazolják, hogy mélyen fekvő vízadóban létesített nyomásdepresszió hatására mind a fekvő, mind a fedő képződmények felől a záró kőzeteken keresztül is megkezdődik az utánpótlódás a keletkező nyomáskülönbségek hatására. Az ilyen utánpótlódás várható mennyisége, ha nem is nagy, de észlelhető, vagyis regionális hatás esetén jelentős lehet. A termeléssel létrehozott nyomáscsökkenés a „potencionális utánpótlódás" lehetőségeit aktivizálja. Tegyük fel. hogy a fedett karszttározókkal érintkező alföldi vízadók nyomása teljesen azonos a karsztban levő nyomással. Ebben az esetben utánpótlódás, illetve a két rezervoártípus között (a diffúziót leszámítva) áramlás nem lehetséges. Ha azonban a karszttározóban a nyomást csökkentjük, akkor a fellépő nyomáskülönbség meghatározott áramlást okoz, vagyis egy „potenciális utánpótlódási" lehetőség aktivizálódik, mégpedig a nyomáskülönbségtől függően. A földtani ismereteink birtokában nem tagadhatjuk azt, hogy egy regionális elterjedésű mélybeli karszttározónál más víztartók felé a kapcsolatok széles skálájára van lehetőség. Akkor pedig adott rendszernél az ,,utánpótlódás" kérdése statikus szemlélettel nem oldható meg. Kénytelenek vagyunk azt az esetleg merésznek tűnő következtetést levonni, hogy adott rendszernél az elvont vízmennyiség és az „utánpótlódás" között a kapcsolat nem egy-, hanem kétirányú, vagyis nemcsak a vízelvonás függ az ,,utánpótlódástól", hanem az ,,utánpótlódás" is fiigg a vízelvonás mértékétől. Magyarul, a vízelvétel optimális mértéke a felszíni viszonyok alapján számított utánpótlódás mértékéből mélybeli nyomás alatti tározók esetén általában nem határozható meg. Kessler H. utánpótlódás elméletét el kell fogadnunk a szabad karsztra vonatkozóan, és így a langyos forrásokra érvényes lehet. Szabad karsztnál teljesen egyértelmű az a törvényszerűség, hogy a tározásra nem kerülő vízfelesleg források alakjában felszínre ömlik. Fedett karsztnál azonban több is kifolyhat, mint ami belefér, mert több más tározóból való átfolyással számolhatunk. III. ÖSSZEFOGLALÁS ÉS VÉGKÖVETKEZTETÉSEK Azt hiszem, hogy az eddigi adatközléssel sikerült bebizonyítanom azt, hogy a dolgok egyáltalán nem egyértelműek és bizonyított elképzelésekről szó sem lehet. Azt azonban határozottan tagadni kell, hogy egyetlen hidrológiai és hidraulikai rendszerrel állunk szemben. A rendelkezésre álló adatok alapján maga a hatalmas több ezer km

2 kiterjedésű fedett és fedetlen karszttározó csak Budapest környékén, egyelőre pontosan meg nem határozható, egymással érintkező és hidrodinamikai egyensúlyban levő rendszerekre bontható és a különböző szerkezeti egységek lényegében az adott hidrodinamikai viszonyok mellett önálló jellegűek. Egyelőre vázlatosan meghatározható 1. a hideg- és langyosvizü karszt 2. a forróvizes felszálló mélykarszt 3. a melegvizes mélykarszt, és külön kell említeni az Alföld szegélyének érintkező porózus rezervoárjait. A rendszerek további alcsoportokra bonthatók, melyek egymással kölcsönhatásban és kapcsolatban vannak. A kinyert víz „utánpótlódása" egyrészt a közeli és távoli felszíni karszttározókból, csapadékból, másrészt a rugalmas energia felhasználásával biztosított.