Vízügyi Közlemények, 1965 (47. évfolyam)

2. füzet - Szígyártó Zoltán: Vizsgálatok a K. IV. öntözőfürt főcsatornáján a vízveszteségek és mederérdességi viszonyok meghatározására

220 Szigyártó Zoltán bizonnyal csak látszólagos, s akár csak a másik két kísérleti szakaszon, itt is a meder hidraulikai érdessége, annak teltségétől függetlenül jellemezhető a különböző permanens szintekre meghatározott érdességi tényezők átlagos értékével. d) Az érdességi tényező gyakorlati meghatározásának módszere Az eddigiek során részletesen elemzett négy szakasz nyolc-nyolc permanens szintjéhez az átlagos érdességi tényezőt a 100 inéterenkint felvett összes keresztszelvény hidraulikai jellemzőinek felhasználásával állapítottuk meg. A keresztszelvények geometriai adatainak a meghatározása azonban rendkívül időtrabló munka. így nem mindegy az, hogy a csatorna még hátralevő többi tíz szakaszánál az érdességi tényező megállapítása érdekében egy keresztszelvénnyel kapcsolatban hány permanens szinttel dolgozunk, s hogy a rendelkezésre álló összes, illetve csak minden második, harmadik, esetleg csak minden negyedik keresztszelvény nedvesített felületeit és hidraulikus sugarait számítjuk-e ki. Ezért feltétlenül szükség van annak a megállapítására, hogy a gyakorlat által igényelt pontosságot szem előtt tartva milyen részletességig érdemes ebbe a munkába belemerülni; egy szelvénynél hány szinttel érdemes számolni, s mekkora az a távolság, melynek hidraulikai viselkedését csatornáknál még egy szelvénnyel jellemezhetjük. Kiindulásként talán célszerű leszögezni azt a tapasztalatot, hogy a vízhozammeghatározás szabályos hibái miatt az egyes permanens szintekhez meghatározható к értékeket is különböző nagyságú, s a vízhozam nagyságától függő előjelű szabályos hibák terhelhetik. Ezért ezek hatásának csökkentése érdekében célszerűnek látszik minden szelvénynél lehetőleg minél több permanens szintre vonatkozó к értéket kiszámítani, s a szelvényre mértékadó értékként ezek átlagát elfogadni. Ez indokolja tehát azt a döntésünket, hogy a továbbiak során az egyes szelvényeknél ugyanazon permanens szinteket vettük a számítás alapjául, mint amelyekkel az eddigi módszertani vizsgálatok során is dolgoztunk. * * * Hátra van tehát még az a kérdés, hogy mekkora legyen az egyes szelvények egymáshoz viszonyított távolsága? Abban az esetben, ha valóban permanens állandó vízmozgásról lenne szó, azaz az egymásután következő szelvények egybevágóak lennének, nyilvánvalóan elég lenne belőlük egy is. A jelenlegi adottságok mellett azonban ez a megoldás semmiképpen sem fogadható el. Nem fogadható el azért, mivel az egyes szelvények adatai alapján kiszámítható к érték a szelvényterület és az esés ingadozásának eredményeként a korábban már részletesen elemzett véletlen jellegű ingadozást végez. Ha viszont ez a helyzet, akkor mindenekelőtt célszerű meghatározni azt, hogy milyen mértékű ingadozást okoz ez az előbbiekben vázolt hatás. Az erre vonatkozó vizsgálatok eredményeit az V. táblázat foglalja össze. Az alapot természetesen ez alkalommal is a módszertani vizsgálatok során már eddig is részletesen elemzett négy szakasz adatai jelentették. Ezeknek jele került tehát a táblázat első oszlopába, míg a második oszlop, tájékoztatásként, a szakasz hosszát tünteti fel.