Vízügyi Közlemények, 1965 (47. évfolyam)

1. füzet - Santing Gerald: Hollandia hidrológiai viszonyai és vízgazdálkodása

6 Santing Gerald. évezred folyamán az országnak ezen a részén sok területet foglalt el a tenger, és ezeket később visszahódították. Tavakat csapoltak le, felszíni tőzegrétegeket termeltek ki, területeket mélyítettek le vagy töltöttek fel különböző célokra, helyenként a terep süllyedése is tapasztalható volt. Egyes területeken a terepszint a tenger vízszíne alatt 5—6 m mélységben van. Ez eredményezte a poldereknek nevezett terraszos területek bonyolult rendszerét, melyek mindegyike különálló lecsapolási talajvízszinttel rendelkezik. Az árvizek ellen védelmet nyújtó gátakkal körülvett mezőgazdasági területek, nagy csatornák, az alacsony területekről a csatornákba szivattyúzásra használt szélmotorok (szélmalmok, amelyeket ma már elektromos-üzemű szivattyútelepek váltottak fel) (2. ábra) nyújtják azt a jellegzetes képet Hollandiáról, amelyet külföldön is sokan ismernek. Hollandia azok közé az országok közé tartozik, ahol az ember átalakította a tájat, és a hidrológiai körfolyamatot olyan mértékben befolyásolta, hogy az ország ma már az ember által teremtettnek tekinthető. 2. Vízmérleg Az ország vízmérlegét alapvetően a területre érkező nagy folyók határozzák meg. A Rajna teljes éves vízhozama 70 milliárd m

3 A Maas teljes éves vízhozama 8 milliárd m

3 Az ország területére érkező egyéb folyók 1,5 milliárd m

3 Az ország területére érkező átlagos évi vízmennyiség összesen: 80 milliárd m

3 A vízmérleg második jelentős pozitív tétele az ország 35 000 km

2 területére hulló csapadék. Tekintve, hogy az évi 700 mm csapadékból mintegy 450 mm az evapotranspiráció révén veszendőbe megy, a csapadék évente tisztán csak 9 milliárd m

3-rel járul a vízkészlethez. A talajvíznek az ország határain keresztüli beáramlása nem jelentős tétel, tekintve, hogy a határok mentén nincsenek nagymélységű, jó vízvezető rétegek. A fentiek szerint a megújuló teljes évi vízkészlet közel 90 milliárd m

3-re becsülhető, ami 10 százalékos gyakorisággal előforduló száraz években mintegy 50 milliárd m

3-re csökken. Nyilvánvaló, hogy ez az éves vízmennyiség nem egyenletesen oszlik meg az év folyamán. A nyári csapadékok alig jelentenek pozitívumot a vízmérleg bevétel oldalán. Ezenkívül a folyók vízhozama is nagy ingadozásokat mutat az év folyamán. A Rajna sokévi átlagos havi vízhozama 6,5 milliárd m

3-rel januárban ér el csúcsértéket, míg októberben az átlagos havi vízhozam 4 milliárd m

3-re csökken. A Maas folyó esetében a sokéves havi átlagok szélső értékei januárban (1,1 milliárd m

3) és augusztusban (0,2 milliárd m

3) jelentkeznek. A napi vízhozamok ingadozása természetesen jóval nagyobb. 3. A közműves és ipari vízellátás problémái A korábbi pontokban röviden vázolt viszonyok számos nehézséget okoznak a vízellátásban, vízgazdálkodásban, és a mérnöki tevékenység más olyan területein, ahol a víz szerepet játszik. E helyen a közműves és ipari vízellátás nehéz-