Vízügyi Közlemények, 1965 (47. évfolyam)

1. füzet - Santing Gerald: Hollandia hidrológiai viszonyai és vízgazdálkodása

Hollandia vízgazdálkodása 19 amikor a deltavidék nagy része az árapály játékának kitett lapályokból állott. A holocén rétegek vízvezetőképessége csekély. Hollandiában a víz körforgása viszonylag egyszerű képet nyújt. Az ország sík volta és a tenger vízszínéhez közeleső magassága következtében a talajvíztükör magasan, általában csak néhány deciméterrel a terep alatt van (lásd 1. ábra helyszínrajzán az 1 m tengerszint feletti rétegvonalat). Az ország keleti felének magas területei és a nyugati part mentén húzódó düna-sor vízpótló területekként működnek, ahol a talajvizet a csapadék táplálja és édes talajvizet tartalmaznak. Ezeken a területeken a lefolyás legnagyobb része felszín alatti lefolyásként jelentkezik és a kisebb felszíni vízfolyások által szállított víz mennyisége viszonylag csekély. Vízfogyasztó területnek az ország alacsony nyugati része tekinthető. A pleisztocén vízvezető rétegből a talajvíz a fedőréteget alkotó holocén-üledékeken keresztül felfelé szivárog. Ez a szivárgó víz gyakran sós, mert az alacsony területen a pleisztocén vízvezető réteg brakkvizet (féligsós vizet) vagy egyenesen sós vizet tartalmaz, bár helyenként folyók és tavak mentén, édes talajvíz is található. Az ország alacsony nyugati részében a felszínre szivárgó vizeket el kell távolítani. A víztelenítő rendszer igen bonyolult, ami a terepszint részben természetes, részben mesterséges helyi magasság-különbségeinek tulajdonítható. Az utolsó 2. ábra. A ,,Colijn" villamosüzemű szivattyútelep, hajózsilip és vízkivételi mű a Zuiderzee nemrég lecsapolt polderterületén Puc. 2. «Колийн» насосная станция с электрическим приводом, судоходный шлюз и водозаборное сооружение на польдерной части Зуидерзее Fig. 2. Electrical pumping station "Colijn", a ship lock and an intake sluice in a newly reclaimed polder area. Zuiderzee reclamation work