Vízügyi Közlemények, 1964 (46. évfolyam)

1. füzet - I. A települések és ipartelepek vízgazdálkodási üzemei és a regionális vízgazdálkodás

Az iparivíz termelési költségei 6 1 a vízigény, belső vízvisszaforgatásokat terveztünk. A 25 000 m

3-re megemelt kapacitású vízmű mind az I., mind a II. ütemet képes kiszolgálni. A választott megoldással a többlet beruházási költségek már az I. ütemben két év alatt megtérülnek. Az I. ütemben a vízgazdálkodási hatásfok g = 0,34, II. ütemben g = = 0,59 lesz. b) Egy folyómenti nagy ipartelep rekonstrukciójánál, ahol tisztított víz felhasználására térnek át, a folyó közelsége ellenére gazdaságosnak mutatkozik a REV = 130 000 m

3/nap helyett a vízművet 100 000 m

3/nap teljesítményre kiépíteni. A meglevő kisebb vízátadás és kooperáció mellett az új nagyfogyasztású üzem egységei részére (hűtővíz felhasználásra) vízvisszahűtő és forgató telepet létesítenek. A többlet beruházások már 3 év alatt megtérülnek. (A REV megállapítása pl. már a gőzölögtető hűtés bevezetésének figyelembevételével történt.) A vízgazdálkodási hatásfok g = 0,23. Természetesen további felhasználási lehetőségek is volnának elvileg, de a helyi adottságok (pl. a visszaforgatásra alkalmas üzemrészek szétszórtsága és az ipartelep zsúfoltsága) miatt egyelőre ez nem gazdaságos. A vízellátás várható átlagos fajlagos költsége 0,37 Ft/m

3. Ugyanezen ipartelep ipari szennyvizei jelenleg minden tisztítás nélkül a befogadóíja jutnak. A folyó elszennyeződése, a halállomány pusztulása és a további vízvételezések során mutatkozó nehézségek miatt komoly károkat okoz. A most elinduló rekonstrukció folytán a savas, lúgos, ciános, revés, kátrányfenolos, olajos stb. szennyvizek részint a keletkezés helyén, másrészt központos telepeken tisztításra kerülnek. Ezzel egyidejűleg lehetőség nyílik értékes anyagok kivonására az előbbi szennyvizekből. A kérdés jelentőségét mutatják az alábbi adatok: ez az ipartelep naponta 40 q különböző savat, kb. 1,5 q ciánt, 5 q kátrányt, 2 q fenolt, 30 m

3 iszapot, mintegy 9 tonna revét szállított a folyóba. Az ipari szennyvizek tervezett tisztítása, továbbá az elavult csatornarendszer átépítése az előzetes számítások szerint 0,33 Ft/m

3 önköltséget fog jelenteni a visszanyerhető anyagok értékének számításbavétele nélkül. c) Egy vegyiüzemben, ahol a fontosabb fogyasztók egyenkénti vízmérését hosszabb időn át ellenőriztük, az üzem teljes vízgazdálkodását átvizsgáltuk. Rámutattunk némely felhasználó mértéktelen túlfogyasztására és az állandó magas hálózati veszteségre. Az üzem hűtési célokra is helytelenül kemény ivóvizet kíván használni még a bővítés során is. holott a szomszédos folyó lágy vizéből majdnem korlátlan ipari vízvételi lehetősége van. Természetesen az ipari víz és az ivóvíz hőfokkülönbségével a hűtők tervezésekor számolni kell. Komoly gazdasági előny származik abból is, ha a hűtő berendezéseket megszakítás nélküli megoldással tervezik és építik be (a szükséges biztonsági berendezésekkel együtt). Egy konkrét esetben, ha e javaslat megvalósul, a visszahűtő és visszaforgató telep építésekor kb. 3 millió Ft értékben a melegvíz átemelő megtakarítható. A várható energiamegtakarítás 0,5 millió Ft körül lesz évente. d) Az egyik cukoripari üzemben egész minimális beruházással napi 8000 m

3 víz visszanyerését javasoltuk, így mintegy 5 millió Ft-os beruházási megtakarítás érhető el és az üzem vízgazdálkodási hatásfoka g = 0,36-ra javul. e) Egy új vegyipari üzem a szomszédos erőmű hűtővizét fogja felhasználni frissvízként, majd a REV nagyrészét visszahűtéssel és visszaforgatással hasznosítja. Fontosabb jellemzők: REV = 254 000 m

3/nap, friss vízbeszerzés F = = 72 000 m

3/nap, vízgazdálkodási hatásfok g = 0,72.