Vízügyi Közlemények, 1964 (46. évfolyam)
1. füzet - I. A települések és ipartelepek vízgazdálkodási üzemei és a regionális vízgazdálkodás
78 Péter Gábor I) A közeli jövőben létesülő ipari vízmű, mely az ország egyik legsúlyosabb vízgondokkal küzdő területén létesül, négy ipari üzem részére biztosít ipari pótvizet. Kapacitása napi 48 000 m 3/nap. E vízmennyiség jelenleg mintegy 4000 m 3/nap, a jövőben kb. 8000 m 3 ivóvízminőség felszabadítását teszi lehetővé a lakosság számára. Ugyanakkor az ipar is kedvezőbb feltételekhez jut, mert lágyítás céljára kevésbé kemény vizet használhat, mint a korábbi ivóvíz volt. A várható fajlagos vízbeszerzési önköltség 0,38 Ft/m 3. A fenti pár példát annak bizonyítására hoztam fel, hogy a legkülönbözőbb vonalon, az üzemi bővítések, vagy építési tervek készítése során is van mód és lehetőség az ipari vízgazdálkodást segíteni és azt előbbre vinni. VI. JAVASLATOK AZ IPARI VÍZGAZDÁLKODÁS ÁTFOGÓ RENDEZÉSÉRE Ha helyes ipari vízgazdálkodást akarunk, akkor a jelenlegi helyzeten gyökeresen változtatni kell. Ne csak a vízügyi szervek ügye legyen az üzemek vízgazdálkodása, hanem az üzemek tevékeny részvétele szükséges e kérdésben. Épp ezért minden fontosabb és vízigényesebb üzemben legyen ipari vízgazdálkodási ismeretekkel rendelkező magasabb képzettségű mérnök vagy technikus, de legalább az üzem rokon iparágú vezető állású megbízottja (pl. főenergetikus) ilyen irányú kiképzésben részesüljön. Hatáskörébe tartoznának az üzemi vízgazdálkodás kérdései és az ezzel kapcsolatos feladatok végrehajtása. Megfelelő létszámú és szaktudású vízügyi szakember szükséges minden ipari tárcán belül, akik az iparági vízügyeket intézik. Az OVF-fel szorosan együttműködve a vízgazdálkodási kérdések iparági irányítását végzik, továbbá az üzemeknek a szükséges feladatok végrehajtását intézik. A helyi vízügyi hatóságok az ipari vízgazdálkodás területén járatos szakemberekkel rendelkezzenek, akik szükség szerint ellenőrizzék az üzemeket. Új létesítményeket ipari vízgazdálkodás szempontjából csak jól megoldott tervek esetében engedélyezzenek. Az üzemeltető közművek, víz- és csatornaművek feladata legyen az ipar által bejelentett többlet vízigény vagy az ivóvíz és élővíz kárára történő üzem kérdéseiben az ellenőrzés gyakorlása. A vízügyi hatóságokkal karöltve a vízgazdálkodás elveit sértő tevékenység esetén joga legyen büntető tarifa kiszabása vagy a vízszolgáltatás megvonása. Az ipari vízgazdálkodást műszaki fejlesztési programként kell kezelni. Kívánatos tehát, hogy az érdekelt kutató intézetek minél behatóbban foglalkozzanak e kérdésekkel. Technológus szakemberek bevonásával a hazai legnagyobb fogyasztó üzemek technológiájára állapítsák meg a redukált elméleti vízigényt (RÉV) és azt a technológia változtatásával módosítsák. Ugyanígy korszerű, kevés szennyvizet adó berendezések átalakítására tegyenek javaslatot. A szennyvíztisztítás vonalán a legkorszerűbb és a gyakorlatban a legjobban és leggazdaságosabban alkalmazható megoldásokat dolgozzanak ki. A kutató intézetek dolgozzák ki az ipari vízgazdálkodás kiindulási alapját jelentő vízmérések könnyű elvégzésének (ellenőrzésének) módját. Végül tervező irodák bevonásával tegyenek javaslatot regionális ipari vízművek gazdaságos létesítésére.