Vízügyi Közlemények, 1964 (46. évfolyam)

1. füzet - I. A települések és ipartelepek vízgazdálkodási üzemei és a regionális vízgazdálkodás

74 Péter Gábor kecsegtet sikerrel, ha a vele foglalkozók az érintett technológiát legalább olyan mértékben ismerik, hogy a kérdésben a tisztánlátásuk biztosított legyen. Ezt azért említem, mert a sokszorosára növekvő feladat elvégzése újabb, esetleg ilyen kérdésben kevésbé jártas munkaerők bekapcsolását teszi szükségessé. 2. A másik feladat az üzemen belüli felmérésekkel egyidejűleg hozzákezdeni a vízgazdálkodási szempontból exponált (pl. vízszegény vidéken nagyfogyasztó), továbbá súlyponti üzemek, főleg nagy hűtőberendezéseket üzemeltető iparok (elektromos ipar, vaskohászat stb.) részletes vizsgálatához. A felmérés során javasolom a kiválasztott üzemekben az üzemi technológussal együtt megállapítani az üzem jelenlegi technológiai színvonalának megfelelően az üzem reális, éppen szükséges vízmennyiségének és vízminőségének adatait. Nevezzük ezt az üzem redukált elméleti vízigényének (REV). A redukált elméleti vízigény olyan vízmennyiséget és vízminőséget jelent, mellyel a berendezések még kellő biztonsággal üzemeltethetők. Tehát a sokszoros fölös biztonság nélküli, átlag üzemi feltételek mellett, a technológus által kielégítőnek elfogadott igényeket jelenti (vízmennyiség, tisztaság, hőfok, keménység stb.). Az elméleti vízigény megállapítását komoly vizsgálat esetében nélkülözhetetlennek tartom. Az elkövetett hibák nagy részének, fölösleges tervezéseknek és túlméretezett berendezéseknek egyik leggyakoribb oka az igények nem reális megállapítására vezethető vissza. A redukált elméleti vízigényhez — mely főleg a technológia fejlettségének a függvénye — lehet mérni a visszanyerhető, továbbá valóban szükséges friss víz felhasználását (F). Ha ezek az adatok már a részletes felméréskor tisztázódnak, a felülvizsgálat, ill. javaslat valóban reálisan és könnyebben elvégezhető lesz. Gazdasági kiértékeléshez ugyancsak nélkülözhetetlen az üzem redukált elméleti vízigénye (REV), mert mind az önköltség-számításkor, mind egyéb mutatók kimunkálásakor e vízmennyiségre történik a vonatkoztatás. Ennek helytelen megállapítása a mutatókat is befolyásolja. A részletes vizsgálattal egyidejűleg javasolom az adatok oly értékelését és olyan egységes mutató kimunkálását, mellyel az illető üzem vízhasznosítása, vízgazdálkodási foka, és vízfelhasználása jellemezhető. Erre a célra alkalmasnak vélem a vízgazdálkodási hatásfok (g) bevezetését, mely a vízkészletgazdálkodás megfigyelését lehetővé teszi. REV—

F REV = az üzem technológiai színvonala és berendezései alapján az üzemre megállapított éppen még szükséges (redukált) elméleti vízigény (m

3/nap). F = az üzem részére szükséges teljes frissvízigény, mely magában foglal minden vízpótlást (hűtőrendszerek vesztesége, visszaforgató telepek vesztesége, technológiai és egyéb veszteség stb.) (m

3/nap). g = vízgazdálkodási hatásfok. A vízgazdálkodási hatásfok 0—1 között változik. Ha F = REV, vagyis a teljes üzemi vízigényt frissvízzel elégítik ki, akkor g = 0. Elképzelhető elméleti határesetként g = 1 is, amikor az üzem technológiája folytán visszanyert víz éppen fedezi a frissvízpótlást. Ez azonban gyakorlatilag nem fordul elő. A vízgazdálkodási hatásfok (g) értéke jelzi, hogy milyen az üzem vízhasznosítása és vízgazdálkodása. Ha g értéke alacsony, ez azt jelenti, hogy a víz többszörös felhasználása, jó hasznosítása, a víz-takarékosság egyéb lehetőségei nincsenek kellőképpen kiaknázva és ennek