Vízügyi Közlemények, 1964 (46. évfolyam)

1. füzet - I. A települések és ipartelepek vízgazdálkodási üzemei és a regionális vízgazdálkodás

Az iparivíz termelési költségei 6 1 következtében az üzem frissvíz igénye magas marad. Ha viszont a g értéke magas, pl. 0,6—0,8, az üzem vízhasznosítása jó és sokkal kevesebb frissvízről kell gondoskodni. A frissvízmennyiség (F) közvetlen számítható a REV ismeretében a vízgazdálkodási hatásfok (g) segítségével. Az üzem jellege legtöbbször már eleve megszabja, hogy a vízvisszanyerés mértéke kb. mekkora lehet. A technológia adottságai következtében a vízvisszanyerésre kevésbé alkalmas üzemekben a g értéke nyilván alacsony lesz. Ez viszont nem jelenti azt, hogy a szennyvíz-technológia fejlődésével, ma még alacsony vízgazdálkodási hatásfokú üzem, a jobb szennyvíztisztítással és vízvisszaforgatással nem fog kedvezőbb hatásfokot elérni. A szennyvizek tisztításának és az üzemben történő újbóli felhasználásának a vízgazdálkodási hatásfokra komoly kihatása van. Az üzemek részletes vizsgálata során az előbb részletezett redukált elméleti vízigény megállapításán kívül fontosnak tartom a technológia következtében valóban szennyezett vizek mennyisének megállapítását. Ugyanis a tapasztalat azt mutatja, hogy sok esetben az üzemek által szennyvízként feltüntetett mennyiségek nem mind a technológia következtében szennyeződnek, hanem aránylag kevés tömény ipari szennyvíz a gyár összes elfolyó vizét szennyezi. Nélkülözhetetlen tehát a felhasznált vízhez hasonlóan a technológia által valóban szennyezett vizek mennyiségének és minőségének pontos ismerete is. A vízgazdálkodási szakember számára a redukált elméleti vízigény (REV) és a vízgazdálkodási hatásfok ismerete rendkívül fontos. E két jellemzőből mind az igényelt frissvíz mennyiségről, mind pedig az üzem jellege ismeretében az üzem vízgazdálkodási állapotáról képet lehet alkotni. V. FEJLESZTÉSI ADATOK Az I. táblázat második és harmadik oszlopa rögzíti az ötéves terv végén, 1965-ben és a húszéves távlatban (1980-ban) várható fontosabb frissvíz felhasználásokat, köztük az ipari vízigényt is. Amint a táblázatból megállapítható az ipari vízigény, az öntözés mögött a második helyét a jövőben is tartja. 1965-ig 160%-os, 1980-ig pedig 500%-os ipari frissvíz felhasználásnövekedéssel számolnak az 1960. évihez képest. Az előbbi számok nagyon elgondolkoztatóak. Még azok számára is meglepők talán, akik eddig e kérdést vagy nem ismerték eléggé, vagy fontosságát lebecsülték. A különféle igények mennyiség tekintetében — tisztán vízmérleg vonatkozásában — kielégíthetőnek látszanak, két nagy folyónk és a többi mellékfolyóink vízkészlete alapján. De nem ilyen egyszerű a helyzet, ha a víz minőségét vagy az ipartelepítést is figyelembe vesszük. Előreláthatóan komoly gondjaink lesznek a távlati ipari vízkérdés maradéktalan megoldása során. a) Vízgazdálkodás Nem helyes csak azon fáradozni, hogy az előre megadott mennyiségi [igényeket kielégítsük. Fontosabb volna meglevő üzemeink részletes felülvizsgálatával és helyes vízgazdálkodás bevezetésével a jelenlegi vízfelhasználásokat gyors ütemben reális mértékre csökkenteni. Ezzel esetleg megteremtjük annak lehetőségét, hogy esetenként a bővítési igényeket a megtakarított igényekből lehet kielégíteni.