Vízügyi Közlemények, 1964 (46. évfolyam)

1. füzet - I. A települések és ipartelepek vízgazdálkodási üzemei és a regionális vízgazdálkodás

30 Dégen Imre arányosságát és gazdaságosságát is. Erőteljesen fejleszteni kell iparilag azokat a vidéki nagyvárosokat, amelyek alkalmasak arra, hogy gazdasági és kulturális szempontból „ellenpólusai" lehessenek a fővárosnak. Ezek: Miskolc, Debrecen, Szeged, Pécs, Győr. E városokon kívül általában 20—22 városban és ipari településen kell az ipart nagyobb mértékben fejleszteni. Ezeket a telepítési irányelveket figyelembevéve az említett városoknak és térségüknek vízellátását és csatornázását helyeztük előtérbe a II. ötéves terv időszakában, Az ipar területi szerkezetének megjavításában egyik legfontosabb alapelv, hogy a lehető legnagyobb mértékben kell iparosítani az ország viszonylag elmaradt területeit, köztük főleg az Alföldet. Az Alföld ipari elmaradottságát a múltban azzal indokolták, hogy nyersanyagban, energiában szegény terület. Az Alföld alatt feltárt földgáz-kincs a korszerű ipar egyik legfontosabb nyersanyaga. A nemzetközi áruforgalom iránya szempontjából is az Alföld helyzete a legkedvezőbb, mivel a Szovjetunióból — hazánk legnagyobb nyersanyag szállítójától — a nyersanyagok itt érkeznek hazánkba, illetve ezen a területen futnak keresztül. Ezért a Szovjetunióból, továbbá Romániából és Jugoszláviából importált nyersanyagokat feldolgozó üzemek telepítése itt a legkedvezőbb. A mezőgazdasági eredetű nyersanyagokat illetően pedig különösen kedvező az Alföld helyzete. A legnagyobb problémát az Alföld ipartelepítésénél az ipari vízellátás és a szennyvízelvezetés okozza. Ez is mutatja, hogy nemcsak a mezőgazdaság, hanem az alföldi ipartelepítés szempontjából is igen nagy jelentősége van annak, hogy megjavítsuk a Tisza természetes vízhozamát, minél előbb megvalósítsuk a Tisza csatornázásának tervezett létesítményeit, elsősorban a Szolnok felett létesítendő II. tiszai vízlépcsőt, majd a csongrádi vízlépcsőt. Az északi iparvidék kedvezőtlen vízhelyzete is arra int, hogy a nagy vízfogyasztású ipari üzemek telepítését elsősorban az iparvidék délkeleti részére, a Tisza mentére irányítsuk. Ez a helyes telepítéspolitikai szempont vezetett arra, hogy a vidék új nagy erőmüvét és a vegyikombinátot a Tisza partjára, Tiszapalkonyára telepítették. A Dél-Dunántúlon a vízigényes iparágak elhelyezésére elsősorban a Duna és a Dráva menti területek vehetők számításba. Észak-Dunántúl kedvező vízellátási lehetőségei nagyarányú iparfejlesztésre adnak lehetőséget, míg a dúnántúli középhegységben, mely ásványi készletekben az ország egyik leggazdagabb területe, a vízhiány gátolja az ipar fejlesztését. Ez indokolttá teszi, hogy ide kevésbé vízigényes üzemeket telepítsünk, az üzemek fokozottabban alkalmazzák a víz forgatását és más víztakarékossági technológiai eljárásokat, továbbá nagyobb mértékben hasznosítsuk a karsztvizeket és a bányavizeket is, amelyek felhasználásával Tatabánya térségének regionális vízellátását kívánjuk megoldani. A vízigényes iparágak üzemtelepítése szempontjából a következőket lehet figyelembe venni: a villamosenergiaiparnak általában a Duna—Tisza mellett (import szénbázis), az alföldi olajmezők körzetében (olaj, pakura bázis), az északkeleti és a közép-dunántúli gazdasági körzetekben való (hazai szénbázis) elhelyezésével kell számolni. A vegyipari üzemek telepítése általában a Duna és Tisza mellett irányozható elő. Élelmiszeripari üzemek, éspedig a konzervipar, és ehhez kapcsolódva a szesz-, élesztő-, keményítő- és ecetgyárak, a zöldség-, gyümölcs- és hústermelő körzetekben az alföldi és kisalföldi, dél-dunántúli és északkeleti területeken vehetők számításba. A papír- és cellulózipar nagyobb arányú bővítésével