Vízügyi Közlemények, 1964 (46. évfolyam)

1. füzet - I. A települések és ipartelepek vízgazdálkodási üzemei és a regionális vízgazdálkodás

Az ipartelepítés vízgazdálkodási kérdései 31 lehet számolni hazai nyersanyag bázis felhasználásával nádasok, árterületi és egyéb nyárfaültetvények hozamára telepítve a Duna és a Tisza mentén. Az ipar jövő területi elhelyezésében tehát céltudatosabban érvényesül a szükséges nyersanyagok lelőhelyeinek, a szállítási lehetőségeknek, a munkaerőhelyzetnek mérlegelése mellett a vízbeszerzési és szennyvízelvezetési lehetőségek figyelembevétele. Ezek alapos mérlegelése elválaszthatatlan eleme a tervszerű, megalapozott ipartelepítésnek és a településhálózat fejlesztésének. Jó eligazítást ad ehhez a regionális tervezéssel kapcsolatban készült településhálózati alapterv. Az alapterv a népgazdasági területi fejlesztési adatokat figyelembevéve, összesen mintegy 100 település távlati iparfejlesztését irányozza elő és ezek közül 5—8 település kiemelt mérvű — „ellenpólus" jellegű -— gyarapítását. Ezeket az ipari csomópontokat kell a vízellátás és csatornázás fejlesztési „csomópontjai" szempontjából is elsősorban vizsgálnunk. Az általános fejlesztési tervekből kiindulva ezekre a területekre kell részletes elemzéssel kialakítani az összberuházások telepítésének optimumát, figyelembe véve az ipar fejlődése szempontjából lényeges egyéb tényezők mellett a vízgazdálkodási adottságok és fejlesztési lehetőségek komplex értékelését is. V. TELEPÜLÉSEK VÍZGAZDÁLKODÁSA Az ipari és lakótelepi vízgazdálkodás vizsgálatánál az ipartelepítés mellett vizsgálnunk kell a településszerkezet alakulását és ennek kihatását a vízgazdálkodásra, hiszen az ipar területi koncentrációja és a népességnek a nagyobb termelőközpontokba történő áramlása szoros összefüggésben van egymással. A városi lakosság gyarapodásának folyamata jelentősen meggyorsul a további fejlődés folyamán. A számítások azt mutatják, hogy a városi lakosság száma 1980-ig mintegy 2 millióval növekszik, ugyanakkor 36%-ról 16%-ra csökken a mezőgazdaságban foglalkoztatottak és a falusi népesség aránya, elsősorban a termelés és ellátás szempontjából ésszerűen nem szervezhető szórvány településeken, továbbá az apró falvakban. A nagyobb falvak, ha azokban a városihoz hasonló életfeltételeket megteremtjük, természetes szívóhatást gyakorolnak a környéken levő kisebb falvak népességére is. Az ország 63 városból és 3273 településből álló elaprózott településszerkezete mélyreható átalakuláson megy keresztül. IIa figyelembe vesszük, hogy a lakosság 20%-a kétezren aluli lakosságú községekben él, amelyek a települések 70%-át teszik ki és négy 100 ezernél több, nyolc 50—100 ezer lakosú városunk van és csupán 213 község 5 ezren felüli lakosszámmal, nyilvánvaló, hogy az ésszerű településszerkezet kialakítása a települések lényeges koncentrációját követeli meg. Az ország ipari fejlődése az ipari és átmeneti jellegű települések számának növekedését eredményezi. Ezek nagyrészt a mai mezőgazdasági jellegű települések közül kerülnek ki. A településhálózat és településszerkezet kedvező alakulása egyúttal megteremti a gazdaságosabb vízellátás és csatornázás előfeltételeit is. Az 1980-ra feltételezhető 11,3 millió főnyi lakosság megoszlása az egyes település-típusok között jelentősen eltolódik az iparilag fejlett városok és a mezőgazdasági központok felé. Az előzetes tervek szerint a városok száma 63-ról 78-ra növekszik és a közműves ivóvízellátásban részesülő városi lakosság arányát a jelenlegi 74%-ról 93%-ra kívánjuk növelni. A csatornázott területen élő városi