Vízügyi Közlemények, 1964 (46. évfolyam)

1. füzet - I. A települések és ipartelepek vízgazdálkodási üzemei és a regionális vízgazdálkodás

28 Dégen Imre A vízigényesség vizsgálatát eddig csak a termékegységre jutó vízszükséglet szempontjából végeztük. Ipartelepítés szempontjából azonban az építendő üzem termelési volumene, a gyár nagysága is jelentős. Az ipartelepek átlagos üzemnagyságát is figyelembevéve ipartelepítésnél külön vizsgálatot igénylő nagy gyáregységekkel rendelkező vízigényes iparágak: a villamosenergiatermelés, papíripar, cukorgyártás, nehézvegyipar, vaskohászat. A szeszipar is vízigényes iparág, de telepítésére általában a kisebb üzemegységek jellemzők, így vízigénye a helyi készletekből többnyire kielégíthető, viszont a kevésbé vízigényes, de nagy gyáregységekkel működő iparágak: műanyagfeldolgozóipar, gyógyszeripar, sörgyárak telepítése is beható vizsgálatot igényel. Az ipari vízgazdálkodás távlati tervének kidolgozásánál elsősorban a villamosenergiaipar és a vegyipar telepítési célkitűzéseire támaszkodtunk, az egyéb iparos ági adatok még sok bizonytalanságot tartalmaznak. Ez a két iparág azonban nagyságrendileg meghatározza az egész ipari vízigény alakulását. Az ipari szennyvízelvezetés és tisztítás távlati fejlesztési tervei elsősorban a vegyipar, élelmiszeripar, valamint a kohó- és gépipar üzemeihez igazodnak. Itt figyelembe vesszük, hogy 20 éves távlatban az ártalmas szennyvizek aránya az összes ipari vízkibocsátáshoz viszonyítva a jelenlegi 20,5%-ról 14%-ra csökken. A hőerőművek területi elhelyezkedése a vízhasználatok területi eloszlását is nagyságrendileg meghatározza. Ebből adódik, hogy az összes ipari vízhasználás 43,6%-a Borsod megyére, 25%-a Budapestre, 8%-a Fejér megyére, 6,5%-a Komárom megyére, 2,5%-a Heves megyére esik. Hazánk két legnagyobb nehézipari bázisa a borsodi iparvidék és Budapest, az összes ipari vízfogyasztás 2/

3 részét teszi ki. Itt, valamint a közép-dunántúli és közép-nógrádi bánya- és iparvidéken, továbbá a pécsi, tatabányai, oroszlányi és dorogi szénmedencékben települt villamosenergia és egyéb nehézipar vízfelhasználása folytán az összes ipari vízbeszerzésnek 9/

1

0 része ezekre a területekre összpontosul. Vízigényes ipartelepek helyének kijelölésénél a vízellátás lehetőségeit, különösen körültekintően kell vizsgálni. Az igen anyagigényes nehézipar-ágaknál — mint a villamosenergiaipar és a kohászat — az üzemek telepítését a szénbányák és érclelőhelyek határozzák meg. Itt a vízszerzési lehetőségek a különböző telepítési alternatívák kiválasztása során csak másodlagosan jönnek számításba. A víztakarékossági technológiák alkalmazása azonban itt is számottevően befolyásolhatja a telephely kiválasztását. így például a gyöngyösi hőerőmű telephelyének kijelölésénél az előkészítő tanulmányok gondosan elemezték a szükséges szén szállításának és a víz beszerzésének kapcsolatát. Korábban volt olyan elképzelés, hogy a nagy vízigényű 600 MW-os erőművet a bányától 40 km távolságra a Tisza mellé telepítik. A lignit alacsony kalóriatartalma azonban nem bírta a szállítás költségeit. A közeli kisvízfolyások vízhozama és a tározási lehetőségek sem biztosítottak kielégítő megoldást. Ezért elvetették a salak hidraulikus eltávolítását és a hűtőtavas hűtést, és hűtőtornyos, illetve a gépegységek egy részénél légkondenzációs hűtés kerül alkalmazásra. A különböző változatok vizsgálata azt mutatja, hogy légkondenzációs hűtés esetében, ahol csak a segédüzemek fogyasztanak vizet, az óránkénti vízigény 220—360 m

3-t, míg hűtőtornyos megoldásnál mintegy 1000— 1200 m

3-t tenne ki. Ezzel az erőmű vízigénye olyan mértékig csökkenthető volt, hogy lehetővé vált elhelyezése a lignitbánya közvetlen közelében és a vízigények fedezése részint bányavízből, részint völgyzárógátas tározóval, a Tarna patakból való átvezetéssel. \\ 11'