Vízügyi Közlemények, 1964 (46. évfolyam)

1. füzet - I. A települések és ipartelepek vízgazdálkodási üzemei és a regionális vízgazdálkodás

Az ipartelepítés vízgazdálkodási kérdései 29 Olyan vízigényes ipar telepítésénél azonban, ahol a nyersanyagbázisnak nincs döntő szerepe — ilyenek pl. a vegyipar, az élelmiszeripar egy része és a könnyűipar — az új üzem helyének kijelölésénél a vízellátási szempontokat fokozottabban kell figyelembe venni. Sajnos a múltban az ipartelepítésnél a vízellátási szempontokat gyakran figyelmen kívül hagyták. Ennek következménye a vízellátó művek létesítési költségeinek emelkedése, az üzemköltség drágulása, a vízszolgáltatás zavartalanságának, sőt nem egy helyen elemi biztonságának hiánya volt. így például nem volt helyes a kohászati művek Ózdra helyezése a jóval előnyösebb Putnok helyett. A telepítésnél a tőkés érdekeltséget telekspekulációs szempontok vezették. Nem volt kellően átgondolt a Hajdúsági Gyógyszergyár helyének kijelölése sem. Emiatt a városi vízmű kapacitását Debrecenben nagy költséggel közel kétszeresére kellett emelni és a lakosság vízellátásában is átmeneti zavarok mutatkoztak. A debreceni vízellátás megoldását, a meglevő és a továbbiakban építendő ipartelepek vízigényének kielégítését a Keleti Főcsatorna vizének a városba vezetése biztosíthatja. Iparunk területi szerkezetének aránytalanságai közismertek. A felszabadulás előtti kapitalista iparfejlesztés eredményeként az ország iparának nagyobb része Budapestre és környékére települt. Viszonylag fejlett ipar alakult ki Észak-Dunántúlon és Észak-Magyarországon. Az Alföld, Dél- és Nyugat-Dunántúl iparilag fejletlen maradt. Az Alföld ipari elmaradottságát mutatja, hogy bár a lakosság egyharmada élt e területen, az ország iparának még egytizenketted része sem települt ide. Az első ötéves terv ideje alatt az ipar kedvezőtlen területi arányainak megváltoztatásában nem volt lényeges fejlődés, hiszen az új, nagy ipari települések az ország ásványi kincsekben gazdag dunántúli és északi vidékén alakultak ki. Üj szocialista városaink közül egyedül Dunaújvárosnál kedvezőek a víznyerési lehetőségek. Kazincbarcika, Ajka, Komló, Oroszlány, Várpalota térségében, a borsodi bánya- és iparvidéken, a közép-nógrádi, tatabányai, oroszlányi, dorogi, közép-dunántúli és pécs-komlói szénmedencék területén megfelelő vízhozamú folyó, vagy patak nem folyik keresztül, hiányoznak a fiatalabb geológiai korokból származó, jó vízadó földtani képződmények is. A felszín alatti vízkészletek zömét a karsztvíz teszi ki, ezt viszont a bányaművelés érdekében végzett folyamatos szivattyúzás erősen csökkenti, mint például Tata, Tatabánya és íszkaszentgyörgy térségében. Ennek ellenére új szocialista városainkban, ha nem is kellő következetességgel, de a korábbi telepítésfejlesztéseknél tervszerűbben érvényesült az ipari és települési koncentrációval párhuzamosan a víz- és csatornázási ellátottság fejlődése. Jól mutatja ezt, hogy míg az összes városok vízellátottságának átlaga 74,3%, a szennyvízcsatornázottságé 50%, a szocialista városokban a víz- és csatornázottsági elllátottság aránya 80,5, illetőleg 62%. Az ipar és a települések területi szerkezetének megjavítására vonatkozó újabb irányelvek kimondják, hogy Budapesten és környékén új ipari üzemet általában nem szabad létesíteni, hanem csak a meglevőket korszerűsíteni és jobban kihasználni. Az új üzemek telepítésénél elengedhetetlen feltétel, hogy viszonylag kevés, de korszerű nagyüzemet hozzunk létre, amelyek elérik, vagy megközelítik a világszínvonalat, lehetővé teszik a nagysorozatú gyártást. Csak ilyen koncentráció útján tudjuk elérni az ország településhálózatának és vízellátási rendszerének