Vízügyi Közlemények, 1964 (46. évfolyam)

3. füzet - II. Hernády Alajos-Starosolszky Ödön: A tiszalöki vízlépcső helyszíni ellenőrző vizsgálata

A tiszalöki vízlépcső vizsgálata 383 b) Tájékozó irányok. A vizsgált irányok tájékozására összesen 0 tájékozó irányt vontunk be a nérésekbe. Ezeket úgy választottuk ueg, hogy közöttük lehetőleg minél öbb legyen jól irányozható távoli iont és minden álláspontról leglább öt észlelhető. c) Vizsgált pontok. A vizsgált tontokat úgy kellett elhelyezni, logy az elmozdulásukból az illető uűtárgyrész elmozdulása egyértelnűen meghatározható legyen, és -linden észlelőpillérről jól irányozhatók legyenek. Ennek megfelelően vízlépcső minden jellegzetes műtárgyrészén 2—2 pontjelet helyezt iink el. Az egyiket a lehető legmagasabb részen, a másikat pedig vízszinthez közel. Ilyen módon pontok elmozdulásából nemcsak z illető műtárgyrész vízszintes elmozdulását lehet meghatározni, haem az elbillenést is. A pontok jó •ányozhatóságára már a pillérek Ihelyezésekor törekedtünk, de zükséges volt olyan pontjel kialakítása, amely több helyről történő irányzás setén is szabatos, pontjelölést biztosít. Az 5. ábrán látható pontjelet építettük be, e nem sikerült vele tökéletesen megoldani a szükséges kívánalmakat. A 6. ábrán pontmeghatározás bizonytalansága torzítva látható. Az ebből eredő pontmeghatározási hiba annál kisebb, minél nagyobb a dj és minél kisebb az a távolság. Tiszalöknél ez a hiba tizedmilliméter nagyásgrendű, tehát az elmozdulás-meghatározás pontosságán belül marad (0,7-1,0 mm). A műtárgyon összesen 12 pontot helyeztünk el. Nyolcat a négy pillérre (5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12 jelű pontok), négyet pedig az erőmű5. ábra. Vizsgált pontként alkalmazott pontjel beépítve gépház épületére (i, 2, Fig. 5. Bench-mark used as target point installed 3, 4. jelű pontok). 4. ábra. Központosító lemez Fig. 4. Centering plate