Vízügyi Közlemények, 1964 (46. évfolyam)

3. füzet - II. Hernády Alajos-Starosolszky Ödön: A tiszalöki vízlépcső helyszíni ellenőrző vizsgálata

384 Hernády .4.—Starosolszky Ö. 6. ábra. Az alkalmazott pontjel alakjából eredő pontmeghatározási bizonytalanság Fig. 6. Uncertainly of determination due to the shape of target used d) Az ellenőrző pontok. Ezek az álláspontok elmozdulásának ellenőrzésére szolgálnak. Általában az észlelőpillérek közvetlen közelében, már megállapodott építményekbe építettük be őket, az alkalmazott pontjel típus a 7. ábrán látható. Ezekből a pontokból minden észlelőpillérnél 4—5 ellenőrző pontot telepítettünk. A mérések végrehajtásával és pontosságával kapcsolatban lényeges kérdés az ismétlések száma Tiszalökön, tekintettel az álláspontonkénti 20—30 mérendő irányra, a túlzott pontosságra való törekvés aránytalanul gazdaságtalan lett volna. Az ismétlések számát az elmozdulás meghatározásában elkövethető £max = 1>0 mm-es legnagyobb hiba felvételével határoztuk meg. Figyelembevéve a d = 150 nt-es átlagos irányhosszat és az alkalmazott Wild T

3 típusú szabatos teodolit pontosságát, amelynél egyetlen irányzás középhibája fi = + 1" — háromszoros ismétléssel való észlelést vezettünk be. Az eddigi tapasztalatok szerint ez elegendőnek bizonyult és minden esetben elérhető vele a 0,7 mm hibahatáron belüli mérés. Az észleléseket a kezdeti időszakban évenként négy alkalommal, 1961-től kezdve három alkalommal, áprilisban, júliusban és októberben ismételtük meg. Rendkívüli alkalmakkor (nagyobb árhullám levonulása alatt és után, vagy igen kis vízállásnál) a rendes előirányzaton kívül is végzünk ellenőrző méréseket Ez utóbbiak nemcsak gyakorlati, de tudományos szempontból is kívánatosak. A mérési eredményeket numerikus és grafikus módszerek együttes alkalmazásával dolgozzuk fel. Az észlelőpillérek elmozdulását az ellenőrző pontokra menő irányokból, illetve azok megváltozásából határozzuk meg. Ezzel ter7. ábra. Ellenőrző pontként alkalmazott pontjel Fig. 7. Bench mark used as control point