Vízügyi Közlemények, 1964 (46. évfolyam)

1. füzet - I. A települések és ipartelepek vízgazdálkodási üzemei és a regionális vízgazdálkodás

Az ipartelepítés vízgazdálkodási kérdései 25 időben jelentkezik (az öntözésnél átlagosan évi 150 napos vízfelhasználással számolunk.) «V. Az ipari és a mezőgazdasági vízfelhasználás közötti másik lényeges eltérés, hogy a mezőgazdaság — elsősorban az öntözés — a felhasznált vizet el is használja, az iparban csak a felhasznált összes friss víz 11%-a használódik el, a többi visszakerül a befogadókba (5. ábra). Ennek a vízmennyiségnek 80%-a ártalmas szennyeződéseket nem tartalmazó felmelegedett hűtővíz. Az ártalmas szennyvizek mennyisége pedig az ipar által kibocsátott napi 4,7 millió m

3 vízmenynyiségnek mintegy 20%-a. Ezért kell megkülönböztetni a vízfogyasztástól, a víz elhasználódásával nem járó, csupán minőségi tulajdonságait megváltoztató vízhasználatokat, melyeknél a felhasznált víznek csak egy része vész el. Az ipari vízellátásra általánosságban a felszíni vízkivétel jellemző, amely az összes ipari vízkitermelés 82%-át képviseli, szemben az ivóvízellátással, amely ma még döntően a felszín alatti vízkészletekre támaszkodik. Az iparágak vízigényességét tekintve a nehézipar vezető szerepe a vízfelhasználásban is kifejezésre jut. Különösen a frissvíz hűtésű hőerőművek — mint amilyenek a borsodi, kazincbarcikai, tiszapalkonyai és kelenföldi hőerőművek — vízfelhasználása a legnagyobb, s a továbbiakban még inkább nő. Az 1980-ra várható, kereken 24 millió m

3/nap ipari frissvíz felhasználásból a villamos energiaipar részesedése 82%-os, a fennmaradó 4,3 millió m

3/nap vízigény az összes többi iparág között oszlik meg (6. ábra). A 6/b jelű ábra jobboldali függőleges tengelyén az iparágankénti vízfogyasztást tüntettük fel az összes ipari vízfogyasztás százalékában. Ez az érték, bár az 1980. évi összes ipari vízfogyasztáshoz képest viszonylag kevésnek tűnik, mégis igen jelentős : eléri az ipar mai teljes frissvíz fogyasztását. Ennek biztosítása azért is nehézséget okoz, mert a nagy vízfelhasználó telephelyek többnyire a nagy vízfolyásoktól távol esnek. Az ipar frissvíz igényén felül jelentkezik a forgatással hasznosított ipari vízhasználat. Ez jelenleg kereken napi 4,2 millió m

3, az összes ipari vízfelhasználásnak mintegy 34%-a. Az üzemen belüli vízgazdálkodás javítása, a vízforgatás és a többszörös vízfelhasználás fokozása elősegíti a fajlagos vízfelhasználás csökkenését. Ennek eredményeként az 1000 forint termelési értékre eső friss vízmennyiség, mely jelenleg 8,5 m

3-t tesz ki, de az egy tonna készáru termeléséhez szükséges friss vízmennyiség is, amely jelenleg az ipar átlagában 10 m

3, jóval kisebb mértékben növekedik, mint az ipari termelés volumene. Itt is megmutatkozik, hogy a vízfelhasználási technológia tökéletesítése jelentős tartaléka az üzemen belüli vízgazdálkodásnak, de az országos vízkészletgazdálkodásnak is. Az üzemi vízgazdálkodással elérhető megtakarítás egyik szemléltető példája az Ózdi Kohászati Üzemek, ahol helyes vízgazdálkodással elérték, hogy az 1 tonna acélra eső vízfelhasználás csak 11,5 m

3, míg a Lenin Kohászati Műveknél ez az. érték 27 m

3. A vízfelhasználásban jelentkező különbség kihatása a beruházásban és az üzemi költségekben is megmutatkozik: 35 millió Ft-tal több beruházást és évi 5,4 millió Ft-tal több üzemköltséget igényel a Lenin Kohászati Műveknél, mint az Ózdi Kohászati Üzemekben. Az ipar vízgazdálkodási üzetnei a gyártási folyamatok szerves alkotó elemei, a víztermelés és a víz előkészítése az első, a szennyvíztisztítás annak utolsó fázisaként fogható fel. A vízgazdálkodási üzemek az alapberuházások jelentős hányadát : átlagosan a vaskohászatban a teljes létesítmény 19,2%-át, a papíriparban 8,4, a villamosenergiaiparban pedig 7,8%-át teszik ki.