Vízügyi Közlemények, 1964 (46. évfolyam)

2. füzet - IV. Markó Iván: Repülőterek víztelenítése

Repülőterek víztelenítése 249 térszín rendszerint levegővel át nem járt, biológiailag steril, nyers talaj. Hiába hordanánk erre humusztakarót, a két talaj nem érik össze és a vékony, termőtalaj feltöltésére vetett magból kisarjadt növényzet a huzamos szárazság időszakában „kisül", kiszárad. A vékony feltöltés magasságát mércével állandóan ellenőrizzük az építkezés során. A kötött talajú repülőterek gyepfelületére hullott csapadékvizet, valamint a magas talaj- és kapilláris vizeket szivárgó (drén, talajcső, alagcső) hálózat útján vezetjük le. A szivárgóhálózat egymással párhuzamos szívóvonalakból és az ezeket 3. ábra. Repülőtéri alagcsőhálózat helyszínrajza Bild 3. Lageplan einer Flugplalzdränung befogadó gyűjtőkből áll. A halszálka-szerű rajzot mutató szívóvonalakat gyűjtőcsatorna fogadja be (3. ábra.) A szivárgóhálózatot teljes egészében a felszín alatt helyezzük el és a szivárgók munkaárkát kitöltő anyagot belesimítjuk a térszínbe, nehogy a repülőgépek gurulását akadályozzuk. Repülőterek gyeptakaróval borított felületéről szivárgóhálózat útján levezetendő mértékadó vízhozam tájékoztató értékeit hazai használatra, ha a gyeptakaró átlagos esése 0,7—2,5%, az I. táblázat adja. Az évi átlagos csapadékmennyiséget a Vízrajzi Évkönyvekben megtaláljuk. A szivárgóhálózat mélységének meghatározásakor a következő fontos szempontokat kell figyelembe vennünk: 5 Vízügyi Közlemények