Vízügyi Közlemények, 1964 (46. évfolyam)

1. füzet - I. A települések és ipartelepek vízgazdálkodási üzemei és a regionális vízgazdálkodás

Az ipartelepítés vízgazdálkodási kérdései 11 A nagy területekre kiterjedő vízellátási rendszerek térhódítására utal, hogy a nagyrészt már kiépült Borsodi Vízellátási Rendszert követi az Északnógrádi— Mátrai (építése 1963. évben kezdődött) és a Séd-Gaja rendszer (tervezés alatt). A Balaton-menti üdülőhelyek vízellátása már a Balatoni Regionális Vízmű terveibe illeszkedve kerül megoldásra. Az ipari vízellátás terén eddig bevezetett új megoldások közül a több ipartelepet ellátó közüzemi jellegű művek sorát a dél-pesti és a győri ipari vízművek nyitották meg. Több hasonló mű áll tervezés alatt Budapesten és néhány vidéki városban. Az utóbbi két év folyamán helyezték üzembe a 20 km hosszú távvezetékeket Ajka és Pápa (Tapolcafői források), illetve Oroszlány és Tata (Fényes források) között. Az ipari és ivóvízellátást együttesen oldja meg a Mohács és Pécs között fektetett 40 km hosszú távvezeték, mert az ezen szállított napi 40 ezer m

3 vízmennyiségből 10 ezer m

3-t az új tisztítómű közbeiktatásával a városi vízműhálózatba vezetnek. Hasonló komplex megoldás a Séd-Gaja rendszer részeként kivitelezés alatt álló Iszkaszentgyörgy—Székesfehérvár-i távnyomóvezeték, mely a városba szállított napi 25 ezer m

3 vizet közel feles arányban szolgáltatja az ipartelepek, illetve tisztítás után a lakosság részére. Világjelenség az iparilag fejlett országok élővizeinek elszennyeződéseami az utóbbi 10 év során hazánkban is megkezdődött és különösen néhány vízfolyáson (pl. a Sajón, Séden, a Soroksári Dunaágban, a Pécs környéki Fekete vizén) súlyos helyzetet teremtett. A kibocsátott szennyvizek 2/

3-a elegendő hígítással, illetőleg tisztítás után kerül a befogadóba, 1/

3-a azonban tisztítás nélkül. A szennyvizek tisztításának szükségessége új tisztítástechnológiai eljárások bevezetésével járt. Ezek következtében a csatornaművek tervezése, építése és üzeme során az eddigieknél fokozottabban kell figyelembe venni, hogy a csatornahálózatok [kialakítását nemcsupán a településszerkezet adottságai, hanem mind nagyobb mértékben a szennyvíztisztítóművek technológiájának követelményei (a szennyvizek lebomlási folyamatának előrehaladása és jellege) határozzák meg. (Az elevenített iszapos biológiai eljárások pl. rendkívül érzékenyek arra, hogy a csatornákban az elvezetés során megfelelő szellőzés, gyors lefolyás legyen biztosítva, szerves bomlási folyamat ne induljon meg és ne alakuljon ki anaerob, savanyú rothadás). A korszerű szennyvíztisztítási eljárások az értékesíthető anyagtartalom (pl. reve, fenol) kivonására és hasznosítására (pl. szennyvízöntözés, szennyvíz halastavak) törekszenek. Ezzel a szennyvíztisztítás szorosan kapcsolódik az ipari, illetve mezőgazdasági termelés folyamataihoz. Vizeinket minőségi szempontból — több kezdeti próbálkozás után — első alkalommal 1960-ban értékeltük „4 évszakos" vizsgálatok eredményei alapján. Ezek a vizsgálatok — amelyek felhívták figyelmünket az elszennyeződés rohamos növekedésére — azt mutatták, hogy kisvizek idején vizeink hozamának 32%-a természetes tisztaságú, 56%-a még elfogadható tisztaságú, 12%-a pedig szennyezett, illetőleg túlszennyezett, a kibocsátott napi 1,3 millió m

3 tisztítatlan ipari és lakótelepi szennyvíz hatására. Figyelemreméltó eredmény, hogy a vizek tisztaságának biztosításáról szóló kormányrendelet megjelenése óta az 1960-ban mért állapot nem romlott tovább, sőt egyes vizeinknél bizonyos javulás tapasztalható. E javulás jelentős a Soroksári Dunaágban, ahol üzembe lépett a pesterzsébeti szennyvíztisztító telep első egysége. Elősegítette itt a tisztulási folyamatot a Vörös Csillag Traktorgyár és a Csepeli Papírgyár szennyezésének csökkentése is. Megkezdte ezenkívül működését a Kvassay vízierőmű, amelynek reverzibilis turbinái