Vízügyi Közlemények, 1964 (46. évfolyam)

1. füzet - I. A települések és ipartelepek vízgazdálkodási üzemei és a regionális vízgazdálkodás

12 Dégen Imre lehetővé teszik a Soroksári Dunaág ellátását friss vízzel, az esetben is, ha a Duna vízszintje alacsonyabb a Soroksári Dunaágénál. A vízminőség javulása tapasztalható a Fekete-Körösön, a Taktán, a Marcalon is. Épülnek a budapesti vízellátásra különösen hátrányosan kiható üzemek szennyvíztisztító telepei Dorogon, Dunakeszin, Szőnyben és Almásfüzitőn. A legtöbb káros szennyvizet kibocsátó ipari üzemnél megváltozott a vizek szennyezés elleni védelmének kérdésében a szemlélet. A kezdeti ellenállás segítő készséggé formálódott. A megtett és tervezett intézkedések alapján remélhető, hogy a kibocsátott napi 1,3 millió m

3 tisztítatlan szennyvízmennyiséget 1965 végére 0,9 millió m

3-re csökkentjük és a szennyvizek szükséges mértékű tisztítását legkésőbb 1970-re elérjük. A vízminőség ellenőrzése, a vízminőség változásának állandó figyelemmel kísérése céljából a laboratóriumi hálózat korszerűsítését, bővítését, biológiai és radiológiai részlegekkel, szakemberekkel való jobb ellátását, a mintavételi helyek számának növelését és a mintavétel gyakoriságának fokozását igényli. A vizek tisztaságának védelme terén az alkotó nemzetközi együttműködésre például szolgálhat a szocialista országok között e téren kialakított és máris gyümölcsöző gyakorlat. Ennek során megállapodás jött létre olyan jelentős kérdésekben, mint a vizek tisztaságának biztosításával kapcsolatos egységes tervezési módszerek kialakítása, a vizek minőségi osztályozásának alapelvei, az egységes vízvizsgálati módszerek és eszközök alkalmazása. Folyamatos továbbá az együttműködés a korszerű szennyvíztisztítási technológiák, valamint a szennyvíztisztító berendezések céljait szolgáló gépek és műszerek típusainak kialakításában és ezek gyártásának megosztásában. A KGST eredményeit a csehszlovák vízügyi szervekkel már a gyakorlatba vittük át a Duna, az Ipoly, a Sajó, a Hernád és a Bodrog közös vízminőségi vizsgálatainál. A szoros együttműködés eredménye, hogy a csehszlovák-magyar határvizeket szennyező üzemek hiányzó szennyvíztisztító telepeinek építése tervszerű ütemben halad előre. A vizek tisztaságának megőrzéséért folytatott küzdelem — túl a szocialista országok együttműködésének keretein — már világméretekben bontakozik ki. Az ENSZ Gazdasági Bizottsága által 1961-ben szervezett nemzetközi konferencia és az 1962. évi londoni szennyvíz világkonferencia után, 1964-ben Tokióban lesz a vizek szennyeződés elleni védelmével foglalkozó újabb nemzetközi konferencia. A vizek tisztaságának helyreállítása és megóvása ma már minden fejlett ország vízgazdálkodásának előterében álló feladat, melynek eredményes megoldása kihat az egész vízkészletgazdálkodásra, a gazdasági életre, és amelyet a vízi mérnökök, a vízkémikusok és a vízbiológusok együttes, összehangolt munkájával oldhatunk meg eredménnyel. A vázolt gondolatmenetből is levonható az a következtetés, hogy a vízgazdálkodás nagy térségekre kiható összefüggéseinek és a vízellátás és csatornázás új műszaki megoldásainak eredményeként a települések víz- és csatornaművei egyre inkább elvesztik helyi közmű jellegüket, főleg az ország jelentősebb, iparilag fejlett és vízhiánnyal küzdő területein kilépnek a kommunális gazdálkodás keretéből. A hálózatok, nagykiterjedésű, komplex vízgazdálkodási művek alkotórészeivé válnak. Ezek tervezése, építése és üzeme mindinkább technológiai jellegűvé válik. Érthető, hogy a vízellátás és csatornázás műszaki-gazdasági szemléletében és megoldásaiban végbement alapvető változások kihatásaként a közművek új fogalmi