Vízügyi Közlemények, 1964 (46. évfolyam)

2. füzet - II. Aldobolyi Nagy Miklós-Gulácsi János: Hévízgazdálkodási kérdések a Dél-Alföldön

220 Aldobolyi Nagy Ai

.—Gulácsi I. fürdőhöz vezetik, majd onnan felhasználás után a csurgalékvíz közvetlenül a Szárazérbe ereszthető. A növényházak fűtésére 2,5 mk/óra áll rendelkezésre. A hévíz nyári hasznosítására Tótkomlóson kedvezőnek látszik egy nagyobb terményszárító, amely célszerűen a kút és a község közé, tehát a vízvezeték mellett már működő nagyobb mezőgazdasági raktározó üzem (MÉK) telepéhez csatlakoztatható. Az említett tótkomlósi fürdő termálvízszükségletét jelenleg egy 42 C°-os, 1200 mg/l oldott sótartalmú kút fedezi. Minthogy a jövőben a II. lépcsőben érkező 45 C°-os víz fogja táplálni, a régebbi fürdőkút hozama a létesítés alatt levő községi törpevízmű számára felszabadul. A tótkomlósi termálkút példájából is jól kivehető, hogy a hévízgazdálkodás szorosan és számos területen kapcsolódik a vízgazdálkodás többi ágához. Nincs a modern nagyüzemi ipari termelésnek egyetlen olyan ága sem, amelyben hasznosítható ne lenne a hévíz, ha egyébre nem : az üzemi csarnokok és egyéb helységek fűtésére, valamint a járulékos szociális berendezésekben. Ezen a helyen azonban csak azokat a hasznosításokat vesszük szemügyre, amelyekben a hévíz kalorikus értéken felül vegyi hatással is alkalmazásra kerülhet. Ilyen területünkön — jelenleg — a hévíz mosodai és kenderrostkikészítő üzemekben történő hasznosítása. Fontos kutatási feladat megállapítani, hogy a Dél-Alföldön most kifejlődő iparok (fafeldolgozás, papír-, műszál- és gumigyártás, textil-, üvegipar stb.) milyen formában és mennyiségben alkalmazhatják a jövőben a hévizet. Igazi jelentősége a termálvíznek az iparban akkor lenne, ha azt túlhevített gőz formájában lehetne kinyerni. A hazai mosodák korszerű nagyüzemekké fejlődését területünk kedvező termálvíznyerési lehetőségei nagyban elősegítik. ASzeged—székelysor-i 1900 m-es kút hévízével végzett laboratóriumi és üzemi vizsgálatok a termálvizes mosásnak több nagy értékű vegyi vonatkozású előnyét állapították meg a hálózati vízzel szemben.

4 Az azonos súlyú és szennyezettségű ruha áztatási ideje A termálvíz a hálózati vízzel szemben a ruháról eltávolított („lehúzott") szennyanyagnak hatszorosát tartotta folyadékfázisban, azaz nem engedte azt a ruhára visszatapadni. Igen kedvező tehát a termálvíz emulgeálóképessége. A krémréteg 10 órás vizsgálat után hálózati vízzel 1%, termálvízzel pedig 6% volt. A mosási folyamatot csak az öblítésig szabad az erősen lúgos hévízben végezni; öblítésre már semleges hatású, sőt legutoljára ecetsavas hálózati vizet kell alkalmazni. Ezen eljárás mellett termálvizes mosással jobban megakadályozható a valamennyi mosás után gyarapodó és a textilneműre nézve káros sólerakódás ' Árpás Aladár szegedi gyártásvezető vegyészmérnök közlései alapján. Ipari hévízhasznosítás a) Mosodák 25 C°-s hálózati vízben 25 C°-os termálvízben • 15,25 óra 2,50 óra