Vízügyi Közlemények, 1964 (46. évfolyam)

2. füzet - II. Aldobolyi Nagy Miklós-Gulácsi János: Hévízgazdálkodási kérdések a Dél-Alföldön

Hévízgazdálkodási kérdések 221 fokozódása, mint a hálózati vízzel történő mosás esetén. A kísérletek során a termálvizes mosás 2,16%, míg a hálózati vízzel végzett mosás 2,28% hamutartalmú textilanyagot eredményezett. A mosószerre eső kiadás 100 kg ruhára az alapul vett üzemben kb. 19 Ft. A termálvizes mosás 40—50%-os mosószerköltség-megtakarítással járt. Kétségtelen, hogy a termálvíz a hálózati víznél nagyobb mértékben „színlehúzó", fakító hatású, azonkívül állati eredetű szálakból készült textilneműek mosására alkalmatlan. Ilyen tisztítási anyag azonban a nagyüzemi mosodákba legfeljebb 1% aránnyal kerül. A hévíz vegyi eredetű előnyei mellett a mosodai hasznosításban döntő a kalorikus érték. Jellemző a termálvíz nagy mosóértékére, egyben szociális jelentőségére és népszerűségére, hogy a területünkön közkifolyók révén hozzáférhető valamennyi hévizet a lakosság szívesen hordja haza. A Dél-Alföldön jelenleg a szentesi kórházi mosoda a legszámottevőbb, ezenkívül jelentős még a szegedi Anna-forrás kihasználása is erre a célra. A hévizet egyik helyen sem kapják I. lépcsőben. Korszerű mosodai nagyüzemek létesítésére területünkön minden adottság megvan. Ezekben az üzemekben a hévíz kalóriaértékét egyetlen lépcsőben, nagy hőlevétellel fogják értékesíteni. b) Kenderrostkikészítö üzemek A hévíznek ez a hasznosítása kiváló kendertermesztési adottságokkal rendelkező területünkön kapcsolatot teremt az ipar és a mezőgazdaság között. Mohácstól Kisszálláson, Szegeden, Nagylakon át Mezőhegyesig nagy arányban termesztik ezt a rostnövényt, s ugyanígy megtaláljuk szerte a Dél-Alföldön a kikészítő üzemeket is. Az az elv, hogy a kikészítő üzemek a kender termesztési területének súlypontjaira települjenek, a jövő terveiben is megmaradt. A kenderkóró szállítása ugyanis nem gazdaságos nagy távolságra. Természetes, hogy a modern nagyüzem formáira való áttérés érdekében a kisebb és rossz hatásfokkal dolgozó üzemeket felszámolják. Űj gyárak tervezésekor arra törekszenek, hogy az üzem folyamatos legyen, a kikészített rostot a gyártási fokozatokban a gazdaságosság határáig dolgozzák fel, a pozdorját pedig alakítsák farostlemezzé vagy más értékes termékké, mai rossz kazánfűtési hasznosításával szemben. Mindezt hathatósan segíti elő a termálvíz bekapcsolása a rostkikészítő iparba. A hévíz függetleníti az áztatást az évszakoktól, egyben folyamatosan biztosítja az optimális hőmérsékletű és kedvező vegyi tulajdonságú vizet. Az áztatás biológiai folyamatában vezető szerepe van a Felsineus baktériumnak, amely a rostszálakat bekérgező (incrustáló) anyag oldatbavitelét elsősorban végzi. Életműködése során savas anyagokat termel, amelyek -— kellő állandó hígítás nélkül, vagy alúgos hévíz közömbösítő hatása hiján—funkciója betöltésében gátlólag hatnak. Területünkön a nagy mélységből feltörő hévíz pH értéke mindenütt 8-on felül van. Ez a lúgossági fok kiválóan alkalmassá teszi a termálvizet vegyi szempontból az áztatásra, egyben azt az előnyt is biztosítja, hogy azonos tömegű kóró kiáztatásához az alacsonyabb pH értékű egyéb vizeknél kevesebb hévíz is elegendő. Jakobeij István vizsgálataiból tudjuk, hogy a Felsineus baktérium munkáját 8—8,5 pH mellett és 37—39 C°-os hőfokon tartott vízben kifogástalanul képes elvégezni. Magának az áztatásnak a tartama szabadtéri medencékben a legkedvezőbb