Vízügyi Közlemények, 1964 (46. évfolyam)

2. füzet - II. Aldobolyi Nagy Miklós-Gulácsi János: Hévízgazdálkodási kérdések a Dél-Alföldön

212 Aldobolyi Nagy Ai.—Gulácsi I. 1000 m-es mélységet és 50 C°-os hőmérsékletet nem érik el. A felsőpannonkori rétegekből származó víz ennélfogva alacsony oldott sótartalmú, s ez egymás után kiépítésre kerülő zárt fürdők berendezéseibe közvetlenül vezethető. Jelenleg a hévíz valamennyi helyen nagymértékben kihasználatlan, sőt Kiskunhalason az elhomokolódás miatt évek óta egyáltalán nem használják. A Tiszavölgyben a kedvező hidrogeológiai adottságok miatt a termálvizes fürdők nagy számban is észrevehetően jelentkeznek. Sze

ged, városi für

dő. Hévízzel az 1927-ben, Pávay Vajna Ferenc hidrogeológiai irányítása mellett létesített „Anna" elnevezésű (49 G°-os, 3. vfztípusú, gyógyjellegű, 547 m

3/nap hozamú) termálkút látja el. E sorok írásakor itt működik — szakorvosi irányítással — a Dél-Alföld egyetlen kifejezett gyógyfürdőrészlege. A fürdő egyébként elavult, méretei —• elsősorban a kádak mennyiségét és a medencéket tekintve — a mai erős népességnövekedést mutató Szeged számára kicsinyek. A termálkút vize a fürdő szükségletét nem fedezi, ezért kazántüzeléssel és hideg artézi vízpótlással tartják üzemben. Napirenden levő városfejlesztési feladat új termálkút fúrása és a fürdő teljes újjáépítése. A kiváló fürdőzési és mosási tulajdonságokkal rendelkező víz az alsólevantei rétegekből származik, oldott sótartalma viszonylag csekély és kedvező, ezért közvetlen felhasználják, és ez az üzemben semmiféle hátrányt nem jelent. Az újonnan létesítendő városi fürdőben nemcsak a tisztasági, hanem |agyógyrészleget is fenn kívánják tartani, jóllehet az Orvostudományi Egyetem létesítendő reumatológiai intézetével esetleg egybekapcsolt modern újszegedi gyógyfürdő kialakításával sokkal nagyobb szabású hasonló intézményhez jut a város. Újszegedi partfürdő termálvizes medencéi. A tiszai -strandon a közelmúlt években megépített eddigi két üdülőfürdőmedencét két, 600^650 m mélységű kút 31—35 С fokos, összesen 3312 m

3/nap hozamú termálvize táplálja. Tőszomszédságában az Újszegedi Versenyuszodába 1963-ban vezették be a közeli Szeged-székelysor-i termálkút 90 C°-os hévizének kis részét. Ezzel a sportfürdő üzemidénye jelentősen meghosszabbodott mind az üdülő fürdőzők, mind pedig a sportolók számára. A MÁV fűtőházban és a Szegedi Konzervgyárban járulékos hasznosításként működik a 31—32 C°-os, igen bőséges hozamú termálvizes üzemi tisztasági fürdő. Hódmezővásárhely városi strandfürdőjének két részes, összesen 100 m hosszú medencéjében üdülőfürdőzési és sportcélokat szolgál az egyelőre kizárólag itt, tehát igen csekély mértékben hasznosított 43 C°-os, 1446 m

3/nap hozamú termálkút vize. Szentesen a Dávid Károly által tervezett, művészies kivitelű városi termálfürdő 1963-ban került üzemkész állapotba. A kád- és medencefürdők, melegvizes zuhanyok és az épületfűtés hévízellátója a 78 C°-os vizű kórházkút. A szentesi ligetben levő városi strandfürdő üdülési és sportolási célokkal működik. 29 G°-os termálvize révén az idény benne összesen mintegy 2 hónappal tolódik ki a hideg artézi vizes strandokéhoz képest. Csongrádon is elkészült 1963 őszére a kétrészes városi termálfürdő fedett (kád és medence) részlege. A fürdőkút (46 C°, 2160 m

3/nap) vize mindkét részleget ellátja, azonban a hévízhasznosítás foka még most is nagyon alacsony. A Dél-Tiszántúl termáikútjainak fiirdőhasznosítása legmagasabb fokra Makón jutott. Az 1956 óta működő termálkút alkálihidrogénkarbonátos, 42 C°-os hőmérsékletű, 1728 m

3/nap mennyiségű vizét 1963-ig kizárólag az üdülőfürdőzés és vízi sport céljaira szolgáló nyitott medence használta fel. Ezen évben azonban megnyílt az igen jó megoldású és szép kivitelű zárt fürdőrészleg is, amely a nyitott versenymedencével kapcsolatban áll. Orosházán két helyen is alkalmaznak fürdőkben hévizet. A fedett „Diana" fürdő kádjaiban és medencéjében a 864 m

3/nap hozamú, 38 C°-os fürdőkút vizét hasznosítják. Gyopárosfürdő egykor kizárólag szikes talajvízzel táplált tó-sorának partfürdőjében, továbbá a két nyitott medencében és az elavult zárt kádfürdőkben a vízellátást 1953 óta döntő mértékben a 806 m

3/nap hozamú, 37 C°-os vizű új termálkút biztosítja. Tótkomlóson az 1942. évi fúrású termálkút 42 C°-os, jelenleg már csak 648 m

3/nap hozamú vizével tartják üzemben a kád- és nyitott medencés községi fürdőt. A községi törpevízmű üzembehelyezésével a fürdő vízellátásának eddigi módja is megváltozik. Nagyszénáson egy meddő szénhidrogén-feltárás évek óta haszontalanul elfolyó termálvízére (92 C°, kezdetben 476 m

3/nap hozam) egy több medencés nyitott,