Vízügyi Közlemények, 1964 (46. évfolyam)

1. füzet - I. A települések és ipartelepek vízgazdálkodási üzemei és a regionális vízgazdálkodás

6 Dégen Imre A vízgazdálkodás egészére kiterjedő egységes központi irányítás — ami a magyar vízgazdálkodás egyik lényeges, pozitív vonása — 1957 óta érvényesül következetesen a vízellátás és a csatornázás területén is. Főképpen ez idő óta jöttek létre a városi és falusi vízellátás, nemkülönben az ipari vízgazdálkodás és szennyvízkezelés tervszerű, nagyobb ütemű fejlesztésének feltételei. A fejlődés bonyolult folyamatának, gazdag eredményeinek részletezése helyett a lakótelepi és ipari vízgazdálkodás fejlődésének néhány jellemző vonását említem meg: 1. Az ország kereken 10 millió lakosának 36%-a van központi vízvezetékkel vagy törpevízművel ellátva. 1965-re a vízvezetékes ellátottság 45%-ra, 1980-ig 74%-ra emelkedik. [A vízvezetéki ellátottság színvonala a Német Demokratikus Köztársaságban 74% (1958), Csehszlovákiában 52% (1962), Franciaországban 59% (1954), Hollandiában 91% (1957)]. Fejlődött a falusi közműves vízellátás is, bár e téren még csak kezdeti eredményeket értünk el. A falusi lakosságnak mintegy 8,5%-a részesül vízvezetéki ellátásban, 1965-re már a falusi lakosság 14%-a, 1980-ig pedig 50%-a lesz közműves ivóvízzel ellátva. A közműves vízellátás fejlődésének gyorsuló ütemét szemlélteti, hogy míg a korábbi évtizedekben évente átlag 18 ezer, 1950-—60 között évente 130 ezer, 1960—65 között pedig évente 200 ezer fővel növekedett, a III. ötéves terv időszakában pedig évente további 220 ezer fővel növekszik a közműves vízellátásban részesülő lakosság száma. A felszabadulás óta 17 új városi vízmű, 55 községi vízmű létesült. A kisebb települések törpevízműveinek száma pedig meghaladja a 300-at. 2. A lakótelepülések csatornázási és szennyvíztisztítási helyzete kedvezőtlenebbül alakult, mint a vízellátásé. A lakosságnak csak 22%-a él csatornázással ellátott területen. Ez az arány 1965-ig 26%-ra, 1980-ig pedig 55%-ra emelkedik. 3. A felhasznált ipari és ivóvíz mennyisége az 1940. évihez viszonyítva évi 900 millió m

3-ről mintegy 2 milliárd m

8-re emelkedett. Ezen belül az ivóvízfelhasználás — 350 millió m

3/év, — több mint háromszorosa az 1940. évinek. 4. A vízellátás és csatornázás fejlesztésére fordított anyagi eszközök jelentős növekedését mutatja, hogy az 1960—65 közötti ötéves tervidőszakban közel 2,5 milliárd forintot, azaz közel ugyanannyit fordítunk a települések vízellátására és csatornázására, mint a megelőző 10 év alatt. Az ipari vízgazdálkodási beruházások ebben a tervidőszakban ugyancsak mintegy 2 milliárd forintot tesznek ki. Ezzel a vízellátásra és csatornázásra fordított beruházások a II. ötéves tervidőszakában elérik az összes vízgazdálkodási beruházások 43%-át. 5. A vizek tisztaságáról hozott kormányhatározat megteremtette az anyagi, szervezeti, jogi feltételeket a szennyvíztisztítás súlyos problémájának megoldásához. Ezt segíti elő a Vízminőségi Felügyelet és a vízvédelmi társadalmi bizottságok étrehozása, valamint a vízügyi igazgatóságok mellett szervezett vízminőségi laboratóriumok hálózata is. 6. A nagyszabású lakásépítési program és annak közműves ellátása fordulópontot jelentett a hazai vízellátás és csatornázás fejlődésében. Elsőízben valósította meg a tervszerű összhangot a települések, valamint a vízellátás és a szennyvízelvezetés fejlesztése között. 7. A vízellátásról és csatornázásról nemrégiben hozott kormányzati határozat gondoskodott a fejlesztés anyagi, műszaki megalapozásáról, az ipari vízgazdálkodás szervezett irányításáról, kijelölte a városi és falusi vízellátás, sőt