Vízügyi Közlemények, 1964 (46. évfolyam)

1. füzet - I. A települések és ipartelepek vízgazdálkodási üzemei és a regionális vízgazdálkodás

166 Szalay Miklós magasság kicsiny, 0,2—0,3 ha öntözését látja el. Ilyen berendezések még ma is működnek országszerte — még a villannyal ellátott főváros területén is — néha többlépcsős üzemben. A saduf-nak 50 fokos tűző napon emberi erővel való működtetése a legkeményebb munkák egyike. A másik ősrégi vízemelő eszköz a szágia, állati (többnyire ökör-) erővel hajtott vízikerék, amelyen a vödörláncot kötélre erősített hatalmas agyagkorsók pótolják. A vízikerék vízszintes tengelyű, fából készült egyszerű fogaskerekéhez csatlakozik a körbenjáró ökör által hajtott, függőleges tengelyű fogaskerék, a hajcsár pedig a hajtórúdon kuporog. A berendezés emelőmagassága 2,5 — 8,0 m között van és ugyancsak alkalmazzák több lépcsőben is. Egy szágiával (vagy nagyobb emelőmagasság esetén szágia-lánccal) 1,5 — 2,0 ha öntözése biztosítható. Szudánban jelenleg mintegy 8000 szágiát tartanak nyilván. A gépi vízemelés népszerűsítése érdekében a kormányzatnak valóságos propaganda-hadjáratot kellett indítania. Az egyesült Nílus különböző pontjain 1917 — 28 között 7 állami minta-öntözőtelep létesült szivattyús üzemmel, 800 — 1600 ha-nyi területeken. A Fehér-Nílus mentén pedig 1927-től fokozatosan 8 ilyen mintatelep épült közelítően 20 ezer ha összterj edelemben. A példa ösztönzően hatott a magángazdaságokra. 1939-ben a szivattyús vízkivételek száma mindössze 244, 1950-ben 723, 1959-ben pedig már 2766 volt. Ezek a vízkivételek kereken 500 ezer ha öntözését biztosítják, tehát egy vízkivételre 180 ha jut. A szivattyús vízkivételek elaprózottsága elsősorban annak tulajdonítható, hogy ezeket ott alkalmazzák, ahol a termelőterületek folyómenti sávja csak 2—3 km és így öntözőrendszerek kiépítésének műszaki adottságai hiányoznak. A kis vízkivételeket magánvállalkozók tartják üzemben, akik az öntözővíz fejében a földtulajdonosoktól a termés bizonyos hányadát kapják meg. A szivattyúk természetesen robbanómotor-haj tásúak. Az öntözés súlypontja a Kék- és Fehér-Nílus közti termékeny Gezira-síkságon van, amelynek öntözővízzel való ellátását a Sennar-gát és a most épülő Roseires-gát biztosítja. A Gezira-síkság öntözött egyéni és szövetkezeti gazdaságainak összterülete 1925-ben 126 000 ha, 1952-ben 420 000 ha és 1962-ben 756 000 ha volt. E területeket legnagyobbrészt gravitációs úton látják el vízzel, kivéve két magasabb fekvésű foltot, amelyek 18 600 ha-nyi területét két szivattyútelep (Mezagila és Gondal) táplálja. A Gezira-öntözőrendszer államilag kezelt csatornáinak összes hossza 6808 km, amiből 42 km az öntöző főcsatornára és elsőrendű mellékágaira, 799 km az osztócsatornákra, 4478 km az öntözőcsatornákra, 83 km az ún. túlfolyócsatornákra, 1006 km pedig a lecsapoló csatornákra jut. Az átlagos terepesés 10 cm/km körül mozog, ami nagy csatornaszelvényekre és a kis sebesség miatt fokozott feliszapolódásra vezet. A Khasm el Girba völgyzárógát és a rá támaszkodó Atbara-öntözőrendszer kiépítése most folyik. Amint már említettük, Szudán jelenlegi évi öntözővízfogyasztása kereken 6 milliárd m

3-re becsülhető, ami átlagosan 2400 m

3/ha-nak felel meg. Esőszerű öntözés Szudánban nincs. Mértékadó körök az esőztetéstől való idegenkedést a nagy párolgási veszteségektől való félelemmel indokolják, ami pedig éjjeli rüzemmel bizonyára lényegesen csökkenthető lenne. V ízeröhasznosítás Szudán nem tartozik a vízierőben gazdag országok közé, de minthogy ez az •egyetlen energiahordozó, amely belföldön rendelkezésre áll, az ország a vízerőhasznosításnak érthetően fokozott jelentőséget tulajdonít, hiszen így csökkentenie lehet szén- és folyékony üzemanyag-behozatalát. A folyók vízhozamának szélsőséges ingadozásait figyelembe véve, a vízienergia észszerű hasznosítása csakis széleskörű tározással karöltve oldható meg. Vízerőkataszter még nincs, így a rendelkezésre álló szórványos adatok alapján szerző állított össze csupán tájékozásul szolgáló adatokat a vízerőkészlet nagyságrendjére vonatkozóan. Az összeállítás nem tartalmazza a hidrológiailag úgyszólván teljesen feltáratlan, de vízben amúgy is igen szegény Bahr el Ghazal—Bahr el Arab vízrendszert, de így is az évi átlagos elméleti vízienergia kereken 100 milliárd kilowattórára, illetve egyenle-