Vízügyi Közlemények, 1964 (46. évfolyam)

1. füzet - I. A települések és ipartelepek vízgazdálkodási üzemei és a regionális vízgazdálkodás

Az öntözővíz elosztó rendszerek 167 A kétfajta vezérlési módszer alkalmazásának feltételei Az előző rövid összehasonlításból úgy tűnik tehát, hogy az üzem szempontjából az alulról vezérelt rendszer feltétlenül előnyösebb, s így csupán anyagi kérdés az, hogy mindenhol azt valósítják-e meg. Ez azonban távolról sincs így. Nincs így azért, mert a hidraulikai adottságok teljes érvényesülését a vízgazdálkodási fellételek bizonyos körülmények között olyan nagymértékben akadályozzák, hogy a látszólag kedvezőtlenebb felső vezérlés válik kedvezőbbé. Az a lényeges körülmény, amely ilyen nagymértékben módosíthatja a helyzetet, onnan adódik, hogy az öntözővíz csupán korlátozott mennyiségben áll rendelkezésre, illetve, hogy a most meglevő és épülő öntözőrendszereink élettartama alatt feltétlenül eljutunk abba a helyzetbe, hogy az öntözési igények halmozódása következtében a rendszerek „telítetté" válnak, az öntözővizet tervszerűen kell szétosztani. Ilyen körülmények között pedig akár alulról, akár felülről vezérelt rendszerről van is szó, egy-egy rövidebb, vagy hosszabb idővel (általában legalább 2—3 nappal) előre meghatározott tervtől úgy eltérni, hogy valamelyik hasznosító önkényesen a tervezettnél több vizet vesz ki, nem lehet. Nem lehet azért, mert a rendszer telítettsége miatt az aznapra vízszolgáltatásra előirányzott vízkivételek tervszerű üzeme esetén ez a hasznosító csupán a többi rovására juthat vízhez. Arra pedig számítani nem lehet, hogy valamelyik másik termelő előre nem látható okok miatt a tervezett vízmennyiségnél majd kevesebb vizet vesz ki, s a megmaradó vízmennyiséget a rendkívüli igénylő hasznosíthassa. A csak esetleg rendelkezésre álló többlet vízre való várakozás az öntözéses gazdálkodást drágítja, s ezt mezőgazdasági üzemszervezési szempontok miatt egyetlen termelő sem engedheti meg magának. Az az egyedüli helyzet, amelyet tehát számításba kell venni az, hogy valamelyik hasznosító előzetes bejelentés nélkül a tervezettnél kevesebb vizet vesz ki, s így alsó vezérlésnél a vízelosztó rendszer a csökkent terheléshez automatikusan igazodik, a fővízkivétel vízszállítása csökken; míg felső vezérlésnél a fölös vízmennyiség a túlfolyón távozik. Az így előállított rendszer értékelése most már attól függ, hogy a csurgalékvíz, illetve a fővízkivételen — az előzetes tervtől eltérően — ki nem vett víz a további tervszerű felhasználás céljára tározható-e (tározókban, vagy esetleg, ahol lehetséges, magában a mederben), illetve, hogy a fővízkivétel gravitációs, vagy szivattyús megoldású. A lehetséges eseteket a 2. ábrán közölt négy vázlat foglalja össze. Eszerint lehetséges az, hogy 1. mind a fővízkivételen ki nem vett víz, mind a túlfolyón eltávozó víz a további tervszerű hasznosítás szempontjából elvész; 2. a fővízkivételen ki nem vett víz a további tervszerű hasznosítás szempontjából elvész, de a csurgalékvíz tározódik, 3. a fővízkivételen ki nem vett víz tározódik (vagy azért, mert a fővízkivételliez vezető csatorna egy tározóba torkollik — illetve a tározódás magában a csatornában áll elő —, vagy azért, mert a vízkivétel egy tározóból történik), de a csurgalékvíz a további tervszerű hasznosítás szempontjából elvész, végül 4. mind a tervtől eltérően ki nem vett víz, mind a csurgalékvíz tározódik, akár, mint a 2. ábra mutatja, külön-külön (tározóban vagy medertározódás for-