Vízügyi Közlemények, 1964 (46. évfolyam)

1. füzet - I. A települések és ipartelepek vízgazdálkodási üzemei és a regionális vízgazdálkodás

156 Szígyártó Zoltán olyan módon, hogy az ismét a fővízkivétel és a zsilip felett levő terhelés különbségének megfelelő vízhozamot bocsássa át. Ebben az esetben ugyanis a felsőbb bögékben előálló vízkivétel-növekedés esetén lefelé haladó sorozatos zsilipzárás; a vízkivétel csökkenésekor pedig ugyancsak lefelé haladó sorozatos zsilipnyitás következik be; egészen addig, amíg ez a folyamat el nem jut a túlfolyóig. Figyelembe véve tehát a vízszinttartással kapcsolatban összefoglalt szempontokat, nyilvánvaló, hogy az említett követelmény csak a közvetlen felvízszinttartás, vagy a közvetett alvízszinttartás bevezetése esetén elégíthető ki. Mind a két esetben ugyanis a bögében jelentkező terhelésváltozásokhoz az alsó zsilipen átbocsátott vízhozam változtatásával alkalmazkodnak; igénynövekedés esetén kevesebb, igénycsökkenés esetén több vízhozamot bocsátva át. Ez a választási lehetőség azonban csupán látszólagos. A közvetett alvízszinttartás ugyanis egyesíti magában a közvetett vízszinttartás rendkívüli mértékében hátrányos üzemi, s az alvízszinttartással (a leálláskor kialakuló magas vízszint miatt) együttjáró beruházási költségtöbbletben jelentkező hátrányokat. Ezért a felülről vezérelt vízelosztó rendszert mindenkor közvetlen felvízszinttartással célszerű, kialakítani. 2. Az alulról és felüliül vezérelt vízelosztó rendszerek alkalmazási köre Az alulról és felülről vezérlés előnyei és hátrányai Összegezve az eddig elmondottakat, a célszerű módon kialakított két fajta megoldás előnyei és hátrányai a következőkben foglalhatók össze: A (célszerűen, közvetlen alvízszinttartással megvalósított) alsó vezérlés előnye hogy a fővízkivétel vízszállítása szükségszerűen igazodik a vízkivételek vízszállításához. így valamelyik vízkivétel vízszállításának a megváltoztatása nem módosítja a többi vízkivétel vízhozamát. Hátránya viszont, hogy — az alvízszinttartás következtében — leálláskor a felszíngörbe a böge felső végén tartott vízszintből kiinduló vízszintes egyenessel válik azonossá. Ennek következtében a leállási vízszint a böge mentén lefelé haladva mindinkább fölé kerül a permanens állandó vízmozgással levonuló legnagyobb vízhozamnak megfelelő vízfelszínnek, ami a célszerűen megvalósított felső vezérléshez viszonyítva beruházási költségtöbbletet okoz. A (célszerűen, közvetlen felvízszinttartással megvalósított) felső vezérlés előnye, hogy — a felvízszinttartás következtében — leálláskor a felszíngörbe a böge alsó végén tartott vízszintből kiinduló vízszintes egyenessel válik azonossá. Ennek következtében a leállási vízszint a böge mentén felfelé haladva mindinkább a permanens állandó vízmozgással levonuló legnagyobb vízhozamnak megfelelő vízfelszín alá kerül, ami a célszerűen, alvízszinttartással megvalósított alulról vezérléshez viszonyítva beruházási költségcsökkenést jelent. Hátránya viszont, hogy a fővízkivétel vízhozama nem igazodik a vízkivételek vízszállításához. Azt csak tudatos beavatkozással lehet módosítani. Ennek következtében a fővízkivétel adott beállítása esetén valamelyik vízkivétel vízszállítása csak az alsóbb bögékben levő vízkivételek vízhozamának rovására növelhető, s a vízkivételek vízszállításának csökkenésekor fennmaradó víz csurgalékvízként a túlfolyón eltávozik.