Vízügyi Közlemények, 1964 (46. évfolyam)

1. füzet - I. A települések és ipartelepek vízgazdálkodási üzemei és a regionális vízgazdálkodás

164 Szígyártó Zoltán Egy adott szelvényben azonban a tartott vízszintet mindig a permanens állandó mozgással levonuló legnagyobb vízhozam ott kialakuló vízszintjéhez igazodva állapítják meg. így nyilvánvaló, hogy a bögében leálláskor — egyébként azonos adottságok esetén — alvízszinttartásnál mindig magasabb vízszint alakul ki, mint felvízszinttartásnál. Mindez (a csatornák és a terep esésének függvényében) hatással van a csatornatöltések magasságára, illetve a szabályozó zsilipek egymáshoz viszonyított távolságára. Ezért a jelvízszinttartást a beruházási költségek szempontjából előnyösebbnek kell mondani. Közvetlen és közvetett vízszinttartás Rátérve a vízszinttartás gyakorlati megvalósítására, mind az al-, mind a felvízszinttartás megoldható közvetlen és közvetett úton, s így lehetséges közvetlen és közvetett alvízszint-, illetve jelvízszinttartás. A közvetlen vízszinttartásról beszélünk akkor, lia a zsilip alvíz-, illetve felvízszintjének tartása érdekében közvetlenül magát a zsilipet szabályozzák úgy, hogy az átbocsátott vízhozamok és a rendszer üzemállapotának megfelelő felszíngörbe az alvízi, illetve felvízi oldalon mindig a megadott magasságból induljon ki. A közvetlen vízszinttartásnál tehát a zsilipkezelő közvetlenül észleli a zsilipállítás eredményeként létrejött vízszintváltozást, mely a zsilipmozgatás befejezése után azonnal jelentkezik, s fokozatosan áll be az új üzemállapotnak megfelelő magasságra. így az esetleges túlzott mértékű nyitás, vagy zárás káros következménye megelőzhető, s a szükséges ellenkező értelmű zsilipállítás idejében elvégezhető. Előnye ennek a rendszernek az is, hogy a zsilip megfelelő szabályozásához tökéletesen elegendő a zsilippel közvetlenül érintkező víz szintjének ismerete, s így a zsilipállítás automatizálását egyszerű mechanikus szerkezetekkel meg lehetett oldani. A közvetett vízszinttartás abban különbözik a közvetlen vízszinttartástól, hogy az adott zsilip alvízszintjének tartása érdekében nem ugyanazt a zsilipet mozgatják, hanem közvetve, az ez alatti, illetve a zsilip felvízszintjének tartása érdekében az a feletti zsilip szabályozásával érik el a megkívánt vízszint tartását. E módosítás következtében azonban a közvetett vízszinttartás már távolról sem olyan előnyös, mint a közvetlen vízszinttartásra való berendezkedés. A szomszédos — alsó, illetve felső — szabályozó zsiliptől elindított pozitív, vagy negatív lökéshullám (árhullám) ugyanis a bögében, a szabályozást megelőzően kialakult hidraulikai állapotnak megfelelően, más és más sebességgel jut el a böge másik végébe ahhoz a zsiliphez, melynek al-, illetve felvízszintjét szabályozni kell. A zsilipállítás hatása tehát csak bizonyos, s emellett még változó hosszúságú idő elteltével állapítható meg. Ez maga után vonja azt, hogy az esetleg túlzott mértékű nyitás, vagy zárás nem helyesbíthető elég hamar. A terhelésváltozások alkalmával a bögékben a vízszintingadozások sokkal nagyobbak lesznek, mint a közvetlen vízszinttartásnál, s a beszabályozás sokkal hosszabb ideig tart. Hátránya ennek a megoldásnak az is, hogy a zsilip beszabályozásához a szomszédos, általában több kilométer távolságban levő zsilip al-, vagy felvízszintjének ismerete szükséges. Ezért a rendszer üzemének irányítása csak olyan, külön távközlési rendszer bevezetésével oldható meg, melynek segítségével a zsilipkezelő mindenkor teljes tájékoztatást kaphat a szóban forgó szomszédos zsilipnél észlel-